Bangóné ismét szégyent hozott a szocikra

A lángelme megcsillogtatta tudását.

„Az emberek igenis azt szeretnék, hogy legyen ellenzéki összefogás” – mondja Bangóné Borbély Ildikó a Mandinernek. A szocialista politikustól megkérdeztük: megbánta-e, hogy a 2004-es népszavazáson plakátokon buzdított a külhoni magyarok állampolgársága ellen, és mi most az MSZP álláspontja a migráció és a családpolitika ügyében? Az MSZP belső viszonyairól kifejti: „Nálunk nem fideszes robotok dolgoznak, hanem gondolkodó, érvelő politikusok”.
Szeretek négy lábbal a földön állni – Bangóné Borbély Ildikó a Mandinernek
 Írta: Pálfy Dániel Ábel
Nem gondolt rá korábban, hogy filmrendező legyen? Láthatóan szívesen foglalkozik „erős képek” megkomponálásával.
Aki követte annak a napnak az eseményeit, amikor ellenzéki képviselőtársaimmal a tévészékházba mentünk tüntetni, szerintem jól látta, hogy mi zajlott ott. A súlyos helyzet miatt nagyon felfokozott érzelmi állapotban voltunk. Bár a magyar média ezt nem mutatta be, de

én akkor sírógörcsöt kaptam.

Amikor lefeküdtünk a földre, azzal a külvilágnak szerettünk volna erről a helyzetről üzenni. Akkor mi nem tudtuk, hogy Varju Lászlóval mi van. Nem tudtuk, hogy mi következik. Attól féltünk, hogy ha valaki kimegy a mosdóba, akkor kikapják a többiek közül és megverik. Szóval, nem volt az egy egyszerű helyzet. De válaszolva a kérdésre: rendező nem, csak színésznő szerettem volna lenni gyerekkoromban. (nevet)
A politika lényege éppen a képes beszéd. Ahhoz, hogy a politikai üzenetek eljussanak a választókig, erős képeket kell alkotni. Néha meg kell fújni egy sípot, fel kell mutatni egy táblát, vagy le kell feküdni a földre. Különösen igaz ez egy olyan helyzetben, amikor egy képviselőt nem engednek szóhoz jutni, a köztelevízióban pedig éppen ez történt. Nem mondhattuk el, milyen követelésekkel érkeztünk. Ilyenkor maradnak a képek, a vizualitás eszközei. Pócs János is a képes beszéd eszközeivel akart nekünk elmondani valamit, amikor felírta egy disznóra, hogy „Soros”, de amit elmondott, az elég lesújtó. Ha a kettőnk akcióját, képes üzenetét mérlegre tesszük, akkor nem az ellenzéki képviselők jönnek ki vesztesen az összehasonlításból.
Decemberben úgy tűnt, nagy lendületet vett az ellenzék, sorozatosak voltak a tüntetések. Mit gondol, mennyi politikai hasznot hoztak a pártjaiknak a közös megmozdulások?
Biztos azt fogja mondani, hogy a közvélemény-kutatások eredményeiben nem mutatkozik mérhető változás a támogatottságunkat tekintve. Pedig ez nincs így, a biztos pártválasztók között már stabilan 13-16 százalékon áll a párt, ami komoly emelkedést jelez. 2018 április 8-a után vita volt az ellenzéki pártokban és a választópolgárok között is, hogy ilyen választási eredmény után fel kell-e venni a mandátumainkat, be kell-e ülni a parlamentbe, vagy egyáltalán hogyan kell ellenzékből politizálni. Ez a második parlamenti ciklusom, és bennem is volt egy törés, ami elbizonytalanított, hogy szabad-e ezután is úgy politizálni, ahogy eddig, és ha nem, akkor mit is kellene tenni. A tüntetéssorozat és amit a parlamentben csináltunk,

reményt adott, hogy van értelme ellenzéki képviselőként politizálni,

van értelme új utakat keresni és Orbán Viktor rendszerét meg lehet dönteni.
Teljes cikk a Mandineren olvasható.
www.mandiner.hu