Márki-Zay és Hadházy maga alá gyűrné az ellenzéket

Olyan remek ajánlattal, miszerint „bevándorlóország leszünk valamikor”. Bizonyára részletes igényfelmérés előzte meg a kinyilatkoztatást.

Hódmezővásárhely túlmozgásos polgármestere nem fér a bőrébe. Márki-Zay Péter a négynapos Szent István-napi programsorozat alkalmából vagy féltucat alkalommal hirdetett igét a rá kíváncsi közönségnek.
A szeánsz csúcspontjaként az exhibicionista önjelölt Messiás a hasonszőrű rokonnal, az LMP-ből kiborított Hadházy Ákossal, valamint néhány politikai hulladombról előásott csontvázzal (Róna Péter, Jeszenszky Géza, Hegedűs István) gyalázta a kormányt, és értetlenkedett rajta, mit esznek a magyarok a „vérkorrupt, elnyomó” Fideszen és Orbán Viktoron. Ez a tuti blogunkban is foglalkoztunk már a titkos összeesküvéssel, melynek keretében a mindenhonnan kiebrudalt örök elégedetlenkedők valamiféle új ellenzéki párt mielőbbi létrehozására törekednek.

Márki-Zay és Hadházy addig tagadtak, míg lényegében mindent beismertek.

A soros cimbi médiának hitt három 4-eskének böfögték el a mestertervet, hogy mielőbb, lehetőleg még az idén új pártra vagy mozgalomra van szükség az ellenzéki oldalon. Öt küldöttet már adottnak is vehetünk, és jöhetnek még olyan fantasztikus húzónevek, mint Botka László, Kész Zoltán vagy Jávor Benedek.
Valóban, nem tudtuk, mi hiányzott. Összefújta a szél a politikai haszonlesőket, akik együtt sütögetnék a pecsenyéjüket. Kár, hogy ez a hús büdös, régen megromlott. A fantaszták így nagy sebességgel haladnak a lecsóba.

Márki-Zay ugyan egyre leplezetlenebbül törtetne a nagypolitika országos színpada felé, de úgy tűnik, továbbra sem tanult a pofára esésekből.

Hiába mondott totális csődöt április 8-án az általa hirdetett taktikai szavazósdi és az egy az egy ellen képtelen őrülete. Hiába mutatta be azóta kormánykritikus elemzők/elemzések sora, hogy a magyar társadalom nem kér az elvtelen, tartalom nélküli „takarodjon a Zorbán” jeligéjű összefekvésből. Hiába nyeri azóta is sorra a Fidesz kétharmados fölénnyel a szivárványos összeborulás jelöltjei elleni időközi harcokat Józsefvárostól Pásztón át Miskolcig. És hiába hullott azóta éppen emiatt is atomjaira a Jobbik és az LMP.
A materialista kereszténység ellenzéki megtestesülése köti a kutyust a karóhoz.
Attól élvez el háromszor (a terminológia Hadházy Ákostól, az értelmet kicsit átvittük – a szerk.), ha teljes lesz a Fidesszel szembeni összefogás. (Kimondva kimondatlanul: az ő vezetésével, az ő vezetésükkel, ha majd zászlót bontanak, hiszen ki másnál lenne a bölcsek köve – mint nála, aki egyébként saját bevallása szerint sem tett le még semmit a nemzet asztalára.) Magára rántja a nagy mellényt, és kinyilatkoztat:

minden választáson egy jelöltnek kell állnia a Fidesszel szemben, aki ezt megtöri, az „áruló, a rendszer része”.

Értjük mi ezt az újmagyart: aki nem mögöttem, az ellenem.

Az „ötök bandájának” hangszerelésében a legújabb ellenzék kvázi programot is hirdetett. „Bevándorlóország leszünk valamikor” – hangzott a magyar társadalom részére tett „visszautasíthatatlan” ajánlat.
Már ha hagyjuk nekik, ugyebár...
Pintér M. Lajos - https://ezatuti.blogstar.hu