Marx már Brüsszelben van

Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete – írta egykoron Karl Marx, a mai baloldal ismét egyre nyíltabban vállalt példaképe. Ma ugyanez a szöveg kis igazítással újólag igazzá vált: kísérlet járja be Európát, sőt az egész világot. A kommunizmus újraélesztésének kísérlete. Immáron ugyanis nem csupán bolyongó, éjszaka előbújó és balos vágyálmokról szóló dumapartikon, belső fórumokon megidézett kísértetről van szó.

A Marx és Engels 1848-as hírhedtté vált Kommunista kiáltványában megénekelt betegesen emberellenes ideológia újra itt dörömböl a határainkon. Az Európai Unió, az ENSZ korrumpált hivatalnokai, többnyire senki által meg nem választott, kontraszelektált, tehetségtelen, fenyegetőző bürokrata vezetői, a Soros György-féle NGO-k, követelőző szélsőbaloldali aktivisták seregének támogatásával azt az egyszer már látszólag legyőzött világot akarják visszahozni, amiről azt hittük, örökre a történelem dögkútjába sikerült hajítani.

Ne gondolja senki, hogy mindennek nincsenek meg a tárgyi bizonyítékai. Hiszen ki volt az az uniós biztos, aki az ENSZ felé a migrációt üdvözlő, megoldásnak tartó baloldali elképzelést úgy terjesztette elő, mint a tagállamok teljes konszenzusát élvező tervet? Federica Mogherini, az Európai Bizottság külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Ő azzal is kétes hírnevet szerzett, hogy a véreskezű kubai diktátort, Fidel Castrót annak másfél évvel ezelőtti halálakor valósággal elsiratva úgy méltatta: történelmi figura és határozott ember volt.

De hát miért bújt volna ki a bőréből a politikusnő, ha egyszer az olasz kommunista ifjúsági szövetség, majd párt tagja volt? Ilyen vonzódások, bolsevik felsőbbrendűségi élcsapat-elittudat birtokában már érthető, miért tesz nagy ívben mindenfajta demokratikus szabályra, jogállami kötelezettségre. Mint ahogy azt is hiába várnánk, hogy az Európai Bizottság tagjainak javarésze más álláspontra helyezkedne a betartott szóval, a valódi és nem a politikainak csúfolt korrektséggel kapcsolatban.

A haladó baloldal számára a hazugság megengedett és praktikus az ő fogalmaik szerint, akiknek az igazság értelmezhetetlen kategória, amit csak a konzervatívok fetisizálnak. Jean-Claude Juncker is azt nyilatkozta 2016 novemberében, hogy sokak számára hős volt és a történelem fogja megítélni majd Castro örökségét. Akinek pedig ennyi munkásmozgalmi coming out sem volt elég, azt útbaigazíthatta a brüsszeli politbüro politikai orientációját illetően, hogy elhatárolódtak attól a svéd EB-tagtól, aki nem átallott úgy vélekedni: Castro diktátor volt és ötven évig elnyomta népét.

Ugye, így már logikus, miért kezdeményezte a kommunistabarát és bolsevikbűn-mentegető testület az atombombaként számontartott hetes cikkely beindítását Lengyelország ellen az Euró­pai Parlamentben? Juncker helyetteséről, Frans Timmermansról is kár volna megfeledkezni. Az EB holland alelnöke visz minden témát, ami a büntetőexpedíciók része. Ellenünk például ő jegyzi mindhárom friss kötelezettségszegési eljárást a lex CEU-nak titulált felsőoktatási törvény módosítása, az NGO-kat kordában tartó civiltörvény és a már lejárt érvényességű kötelező betelepítési kvóta ügyében.

Nem tudni, Marx emlőin csüng-e még mindig Brüsszel ökle, de arrogáns stílusa alapján nem idegen tőle a szélsőbalos alapállás. A holland munkáspárt tagja, úgyhogy nem valószerűtlen e körülmény. A lengyelek ellen sem a rossz rendőr szerepét alelnökének átengedő Juncker nyújtotta be a gyalázatos indítványt az EP-ben, hanem ő. Nem utolsósorban Soros György állandó jellegű konzulense, aki évtizedek óta rendszeresen találkozik az álfilanróp spekulánssal, hogy utasításait átvegye.

Dimitrisz Avramopulosz görög EB-tag nem kommunista érzelmű elvben – csak a gyakorlatban. A migrációért és az uniós belügyekért felelős biztos úgy viselkedik, mint egy hithű leninista. Szemrebbenés nélkül ítéli el a magyar kerítést, miközben görög miniszterként ő építtetett egy bazi nagyot a török határra. Fő apostola annak a világraszóló átverésnek, hogy a migráció megállíthatatlan és hasznos.

Figyelemre méltó, hogy a kommunista terminológia egyik legfundamentalistább hívókifejezését, a „történelmi szükségszerűséget” emlegette a brüsszeli inkvizíciós csúcsszervként működő állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságban, a LIBE-ben. Ezt csak meggyőződéses marxisták teszik.

Úgy fogalmazott: történelmi szükségszerűség a menekült- és bevándorlási helyzet kezelése, ezért az ENSZ migrációs csomagjának megalkotásakor a fenntarthatóságra, a felkészültségre és a megelőzésre kell törekedni. Ne ragadjunk le ott, hogy vajon milyen fenntarthatóságra gondolt a migrációs invázió kapcsán ez a félresikerült hellén hérosz.

Mindezek után nem kell külön ecsetelni, miért volna történelmi, sőt humanitárius, emberi jogi szükségszerűség, hogy bő egy év múlva a levitézlett retró ideológiák ügynökei, a szovjetek által pénzelt hatvannyolcas lázadáson nosztalgiá­zó szélsőbalos zombipolitikusok Mogherinitől Junckeren, Timmermanson át Avramopuloszig lelépjenek a porondról. Majd kiérdemelt helyükre, a süllyesztőbe kerüljenek, mint Martin Schulz, a bukott marxista SPD-Führer, volt EP-elnök a nyolc elemijével együtt.

Megyeri Dávid - www.magyaridok.hu