Földi-Kovács Andrea és Rónai Egon vitáztak

 Nagyszerű, olvassák el!

Megvalósul-e a médiaegyensúly? Van cenzúra? Közös interjú a Hír TV és az ATV népszerű műsorvezetőivel objektivitásról, a közösségi médiáról és a közelgő választási évről.

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Létezik független újságíró vagy független média?
Földi-Kovács Andrea: A tapasztalat az, hogy elsősorban azok akarják elhitetni magukról, hogy függetlenek, akik a leginkább elkötelezettek; a független média mítoszát pedig éppen azok alakították ki, akik a leginkább érdekeltek a vélemények monopolizálásában. A témaválasztás lehet független, az értelmezési keret azonban mindig a médiumon múlik. Azt érzem problémásnak, ha egyesek úgy tesznek, ők mindentől és mindenkitől függetlenek.

 

A független média mítoszát éppen azok alakították ki, akik a leginkább érdekeltek a vélemények monopolizálásában” (Földi-Kovács Andrea)

Rónai Egon: Részben egyetértünk. Szerintem az az újságíró, akinek nincs egyértelmű véleménye és álláspontja a világról, alkalmatlan a pályára. A valóságot pedig ezen keresztül kell átszűrni. Izgalmasabb kérdés, hogy az adott szerkesztőség odaadja-e magát egy politikai pártnak, esetleg egy gondolati iránynak, s ennek képviseletét a munkatársaitól is elvárja, vagy beenged ilyet is, olyat is, mondván, az egész tud egyensúlyt teremteni. Látom, hogy középen nincs közönség, párt, szavazó, mégis hiszek abban, hogy ilyen értelemben lehet középen állni.

Ez inkább az objektivitás körülrajzolása, nem?
R. E.: Ha nem mondják meg, hogyan kell gondolkodni, dolgozni, akkor ez igenis függetlenség.
F.-K. A.: De világnézeted akkor is van, attól senki nem függetlenítheti magát, ahogy azt te is mondtad. Az emberi természet része a valahova tartozás, ami lehet érték-, vallási vagy éppen politikai közösség. Ezt a nézők többsége is így gondolja.
R. E.: Igen, de ez személyiségfüggő. Van, akinek megmondják, pontosan mit és hogyan kell csinálni, másnak pedig nem lehet. Egy erős, szuverén egyéniséget nem lehet befolyásolni, másfelől pedig ott vannak a „droidok”, akik bármit megcsinálnak, akármelyik oldalon.
F.-K. A.: Aki viszont magát mindenkinél kiválóbbnak és magasabb rendűnek tartja ebben a szakmában, mondván, teljesen független, az nemcsak saját magát, de a közönségét is becsapja. Ellenzéki politikusok például a kormánypárti médiában dolgozókra a propagandista kifejezést használják. Lehet ezt?
F.-K. A.: Az, hogy Magyarországon a propagandistázás a baloldalon bukkant fel, nem meglepő, ennek gyökereit 
a kommunista párt környékén kell keresni. Én az újságírók ilyen jelzőkkel való illetését a sajtó elleni támadásnak tartom, pótcselekvésnek.

Baloldali érvrendszerrel az a propagandista, aki nagyon idegesítő, mert igaza van” (Földi-Kovács Andrea)

R. E.: Ehhez hozzátartozik az is, hogy az utóbbi tíz évben egyre inkább jelennek meg leleplezőnek szánt, ám szerző nélküli, láthatóan megrendelésre készült írások hírportálnak látszó felületeken. Ez kormánypárti vagy ellenzéki üzenetek esetében egyaránt rendkívül problémás. Egymásra dobáljuk a sárgolyókat.
F.-K. A.: A rendszeresen elhangzó kormánymédia megjegyzést legfeljebb akkor tartanám korrektnek, ha mellétennénk az ellenzéki média kifejezést.
R. E.: Lehet mondani, de az akkor is egy sokszínűbb valami, nem diktátumok mentén működik.
F.-K. A.: Én nem látom annyira sokszínűnek. Mindazonáltal nekünk kérdezőként az a felelősségünk, hogy ne a saját nézeteinket is alátámasztó érvrendszert kényszerítsük az interjúalanyainkra, magyarán ne azt próbáljuk meg bebizonyítani, hogy nekünk van igazunk. Ne erkölcsi ítéletet alkossunk, hanem igazságot keressünk.

A kormánymédiában tapasztalható egységes kommunikációhoz foghatót a másik oldalon nem vélek felfedezni” (Rónai Egon)

Ez alighanem szakmai alapvetésnek is megteszi, ám mégsem ilyen szellemben beszélnek általában a médiamunkások a másik oldalon dolgozókról.
R. E.: Műsorvezetői mivoltunkban egyikünk sem kiabált még át a másik oldalra. Az újságíró nem átkiabál, legfeljebb átkérdez. A propagandisták nevét pedig jellemzően nem ismerjük.
F.-K. A.: Amúgy ez egyfajta frusztrációból fakadhat: akire azt mondják, propagandista, az nem ugyanazokat a nézeteket vallja, mint ők. Baloldali érvrendszerrel az a propagandista, aki nagyon idegesítő, mert igaza van.
R. E.: Azt elismerem, hogy a kormányzati média túlzottan egységes megítélése alakult ki az ellenzéki oldalon. Mindenre azt mondják: propaganda. Ám ennek van némi alapja, hiszen borzasztó nehéz szétszálazni a jobboldali nyilvánosságban a valódi újságírói teljesítményt attól, amikor központi direktíva alapján szajkóznak egy üzenetet.

Az az újságíró, akinek nincs egyértelmű véleménye a világról, alkalmatlan a pályára” (Rónai Egon)

Mit csináljon az a sajtómunkatárs, akinek az értékrendjének megfelelő kormányzás zajlik immár tizenegy éve Magyarországon?
R. E.: Ha tud még kérdezni az illető, azzal nincs semmi baj. Azzal van baj – ahogy arra Andrea is utalt egyébként –, ha nincsenek kérdései, csak állításai.
F.-K. A.: Én konzekvensen megyek szembe a propagandistázással. Az ugyanis a teljes magyar sajtót hitelteleníti, lealacsonyítja, az egész szakmával szemben szül bizalmatlanságot, ha bármelyik munkatársunkat ezzel a szitokszóval illetik.
R. E.: És az nem lealacsonyító, ha negyvenvalahány újságban egyszerre ugyanaz a szalagcím és cikk jelenik meg? Ehhez milyen újságírói teljesítmény kell?
F.-K. A.: Ezzel a jelenséggel bármelyik oldalon lehet találkozni. Érdemes megnézni, az ellenzéki sajtóban milyen egységes kommunikáció jelenik meg szinte bármilyen kormányzati bejelentés nyomán. Akkor az ellenzéki propaganda?
R. E.: A kormánymédiában tapasztalható egységes kommunikációhoz foghatót a másik oldalon nem vélek felfedezni, ott nincsenek teljesen egyforma cikkek. Az más kérdés, hogy az ellenzéki sajtó különböző szereplői is nyilván hasonlóan gondolkodnak.

Érdemes megnézni, az ellenzéki sajtóban milyen egységes kommunikáció jelenik meg szinte bármilyen kormányzati bejelentés nyomán” (Földi-Kovács Andrea)

F.-K. A.: Pedig gyakran még a szóhasználat is teljesen azonos. De miért nem feltételezed, hogy ugyanez előfordulhat a kormánypárti sajtóban is? Miért kell csak az egyik oldal esetében beszélni propagandáról? Egyáltalán: miért kell propagandistázni?
R. E.: Alapvetően nem a címkézéssel van a baj, hanem a valósággal, amivel szembenézünk. A sokszínűség elfojtására utaló szándékkal. Persze az is probléma, ha te ugyanezt látod az ellenzéki oldalon. Tehát én nem a propagandistázást, hanem a propagandát száműzném. Ám ez alighanem illúzió.

Mennyire veszélyes az online, különösen a közösségi média térhódítása?
F.-K. A.: A közösségi média terjedésével párhuzamosan visszaszorul a televíziózás, noha e médiumok tartalom-előállítási funkciója még jó ideig megmaradhat. A többség azonban már ma is az online térben tájékozódik, a Hír TV vagy az ATV információival is úgymond másodközlésben, leginkább a Facebook-hírfolyamában találkozik. Amikor megjelent a televízió, mindenki a filmszínházakat féltette. Végül a mozi is megmaradt, csak radikálisan átalakult a filmgyártás. Most valami hasonló folyamatot látok.
R. E.: Versenyző típus vagyok, talán mert szeretem a sportot, s úgy vélem, ez most nagyon komoly versenyhelyzet valamennyi csatorna számára. A nézettségi adatban persze csak azok jelennek meg, akik a klasszikus készüléken követik a műsorainkat, pedig az interneten legalább ugyanannyian nézik őket. A televíziótársaságoknak ennek megfelelően kell gondolkodniuk: az adott platformhoz passzoló, lehetőség szerint minél célzottabb tartalom-előállítással érdemes kiszolgálni a minket választókat. Ezen dolgozunk mi is.
F.-K. A.: Ha a közéleti televíziók megmaradnának a hírközlés és az elemzés klasszikus szigeteiként, akkor egy nagyon változó világban igenis tudnának újat mutatni. Lassan ugyanis a hagyományos felállás lesz a kuriózum, ahogy a férfiak és a nők esetében is.
R. E.: Mi igyekszünk ennek megfelelni, híreket, háttérműsorokat szolgáltatni. Alighanem sikerrel: félmilliós a nézettségünk. Fontos tényező azonban, hogy a fiatalok már nem néznek televíziót, őket szinte lehetetlen megszólítani, az „elkötelezett televíziózás” negyven fölött kezdődik. Ahhoz le kell ülni, az program, adott esetben közösségi életérzés. Ezzel is számolni kell.

A mai negyvenesek tinédzserként azt hallgatták, hogy a fiatalok csak bámulják a tévét.
R. E.: Ma meg azt, hogy a mobiltelefont nyomkodják.
F.-K. A.: Azért a tévézésnek is voltak rossz hatásai, és a befolyás elvesztése nemcsak a technikai és egyéb átalakulásnak a következménye, hanem annak is, hogy a racionális, tényalapú újságírás helyét felváltotta az érzelemalapú műsorszerkesztés. Így a nézők ma már nem azt várják el, hogy adatokkal, információkkal segítsük őket a döntéseikben, hanem hogy megerősítsük a meggyőződésükben. A Hír TV-nél mégis azt valljuk: ha kitartunk az igényes, valódi hátteret adó szolgáltatás mellett, hosszú távon meg tudjuk tartani a közönségünket. Ilyen tartalmat másutt nem fognak kapni.
R. E.: zerintem lehet ezt a mixet jól csinálni. 
Az elhangzottakban egyébként sok igazság van. Annyi infó zúdul ránk, hogy nincs időnk elgondolkodni azon, a másiknak van-e esetleg valamilyen igazsága. A mi nézőink jelentős része is azt szeretné, hogy megerősítsék a meggyőződésében, ám nekünk fontos a túloldali vélemény megjelenítése is. A kettő együtt is lehetséges. Lehet, hogy a viták kora lejárt, s a Facebookon mindenki a saját buborékában él, mégis küldetésünk, hogy ebbe ne nyugodjunk bele

Hozzánk vajon miért jönnek be mind a két oldal reprezentánsai?” (Rónai Egon)

F.-K. A.: Nekünk is az az alapvető elképzelésünk, hogy megfeleljünk a hallgattassék meg a másik fél is alapelvnek. Több napi vitaműsorunk is van. Csakhogy úgy nehéz vitát szervezni, ha durva szelekció mutatkozik az ellenzéki pártok részéről a sajtóval szemben. Ha Karácsony Gergelytől azt a választ kapjuk, hogy azért nem jön, mert neonácikat mosdatunk. Ha a Momentumnak küldünk hivatalos megkeresést, azt üzenik, ne a sajto@momentum.hu-ra, hanem a propaganda@momentum.hu-ra írjunk, mert nekünk azt tartják fenn. A Demokratikus Koalíciót már szóba sem hozom. Ilyen pályán szinte lehetetlen kiegyensúlyozottnak mutatkozni.
R. E.: Hozzánk vajon miért jönnek be mind a két oldal reprezentánsai?
F.-K. A.: Ezt a kérdést nekik kellene feltenni. 
Mi már többször éltünk meg összehangolt ellenzéki bojkottot.
R. E.: Nem lehet, hogy ellenzéki politikusok inkorrektnek gondoltak egyes interjúkat a saját helyzetükből?
F.-K. A.: Nem lehet, hogy ez inkább a sajtóhoz, nyilvánossághoz fűződő viszonyukról árulkodik? Bármelyik politikus gondolhat inkorrektnek egy interjút a saját helyzetéből. A politikus azonban szerintem ilyen alapon nem mérlegelhet, hiszen az ő feladata a tájékoztatás, nem pedig az értékítélet egy adott médiumról.
R. E.: Ezt azért elmondhatnád néhány kormánypárti politikusnak is. Közülük is sokan választják azt az opciót, hogy nem válaszolnak.
F.-K. A.: Tolmácsold ugyanakkor, kérlek, az ellenzéki politikusoknak az igényünket, hogy ne utasítsanak minket vissza.

A teljes interjút ITT olvashatja el!

www.mandiner.hu