Levelet írt egy volt kollégista társa Karácsony Gergelynek

Egy rendkívüli levél Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltnek...

 

Kedves Gergő!

Ahogy múlik az idő, úgy kopnak, maradnak el a régi, iskolai kapcsolatok, és adják át a helyüket új munka- és érdekkapcsolatoknak. Mivel sem közös munka, sem közös érdek nem fűz bennünket össze, a mi kapcsolatunk is megszakadt, és átadta a helyét új kapcsolatoknak. A Te esetedben ezek a Jakab Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, Gál J. Zoltánnal, Draskovics Tiborral való kapcsolatot jelentik, ami – valljuk be őszintén – elég sz…r lehet.

Engem vidéki vállalkozókhoz, falusi polgármesterekhez, keményen dolgozó parasztemberekhez, állattartókhoz, favágókhoz vagy éppen – magyar vagy cigány – napszámosokhoz fűznek a munka- és érdekkapcsolataim. Habár teljesen más irányba kanyarodott az életünk, mint volt kollégista társamnak, érdeklődéssel követem a közéleti karrieredet. Érdeklődéssel és – egyre nagyobb – megrökönyödéssel. Legutóbb jó három éve írtam erről a Magyar Hírlap hasábjain.

 

Értetlenkedtem akkori miniszterelnök-jelöltségeden, és kifejeztem abbéli véleményemet, hogy a pozícióra teljességgel alkalmatlan vagy. Most azért ragadtam tollat, mert megint beleléptél ugyanabba a folyóba. Megint miniszterelnök-jelöltnek készülsz. Amire továbbra is teljességgel
alkalmatlan vagy. Az alkalmatlanság mellett azonban a jelöltséged erkölcsi szempontból is teljesen gáz, az üzenetről pedig, amivel elkezdtél kampányolni, nem tudom eldönteni, hogy aljas vagy inkább röhejes.

Ami az alkalmasságot illeti, úgy gondolom, hogy a mi vezetőnk nem lehet akárki. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan „se hús, se hal” emberek álljanak az ország élén, mint a hollandoknál. Vagy a belgáknál, a svédeknél, a finneknél. Mi, magyarok, a kezdetektől különböző hatalmak
ütközőzónájában élünk, és az elmúlt bő 1100 évben csak úgy tudtunk megmaradni, hogy súlyos történelmi időkben mindig voltak nagy formátumú vezetőink, akik elkötelezettek, bátrak és bölcsek voltak, és ha kellett, az életáldozattól sem riadtak vissza. Akik kiváló, átlagon felüli emberek voltak. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a Te miniszterelnökséged egy vicc lenne! Egy rossz vicc. Sőt: egy tragédia. Ha csak néhány vezetőre gondolok az elmúlt 1100 évből, kezdve Árpáddal, Lehellel és Bulcsúval, folytatva az Árpád-házi királyok legtöbbjével, az Anjoukkal, Zsigmonddal, Hunyadi Jánossal és Mátyással, akármelyik Zrínyivel, Báthory Istvánnal, Bocskaival, Bethlen Gáborral, Rákóczi Ferenccel, Kossuthtal, Széchenyivel, Deákkal, Tisza Istvánnal, Bethlen Istvánnal, Horthy Miklóssal vagy akár Antall Józseffel, és igen: Orbán Viktorral, akkor azt kell mondanom, hogy ebbe a sorba nem fér be akárki. Te semmiképpen nem.

Egy miniszterelnöknek átlagon felülinek kell lennie. Nem akarok lerágott csontokon rágódni, de aki – ellentétben a felnőttkorú magyar népesség csaknem száz százalékával – nem képes egy B kategóriás jogosítványt megszerezni, az ennek a kritériumnak nem felel meg. Igen, tudom, a főpolgármesternek és a miniszterelnöknek sofőrje van, és ez így is van jól, de egy jogosítvány mégiscsak alap. Ahogyan régebben alap volt a lovaglás. Képzeljük el, hogy Mátyás király nem tud fölülni a lóra!

Ugyanez a helyzet az angollal. A mi generációnknál már az is alap volt, hogy úgy jöttünk ki az egyetemről, hogy angolul olvastunk, kutattunk, vizsgáztunk, tárgyaltunk. Sőt a többség az angolon kívül legalább még egy nyelven képes volt minderre. Te az egyetlen angolt is képtelen voltál
megugrani. Képtelen voltál bármikor is komoly munkát végezni. Képtelen voltál bármit befejezni, amit elkezdtél, ezt nem is ragoznám, megírta Lánczi András, hogy tíz év alatt nem sikerült a PhD-t összehozni. Rendben, a szociológia szakot elvégezted (miután a történelem szakot abbahagytad), de ez azért önmagában nem egy nagy teljesítmény. Most a főpolgármesterséget készülsz félbehagyni, mert éppen van egy jobb ötleted. Lehet, hogy jó tanár voltál – hiszen dumálni tudsz –, de ez kevés, ha Putyinnal, Erdoğannal, Macronnal vagy éppen Ursula von der Leyennel kell tárgyalni. Összességében a miniszterelnökséghez kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás. Vagy kempingsajtban a sátorvas – hogy gyermekkorunk nyilván mindkettőnk által jól ismert bugyuta hasonlatait idézzem.

Az alkalmasságon túl ott van az erkölcsi kérdés: hogy tudsz Te ezekkel összeállni? A Te családi háttereddel? Azzal az ideológiai-politikai alapállással, amivel még az egyetemen is rendelkeztél? Komolyan nem okoz gondot egy hóhér unokájával politikai szövetséget kötni? Komolyan nem okoz gondot a vörös terror retorikáját idéző ellenzéki megszólalásokkal azonosulni? Komolyan nem érzed gáznak mindazt, amit a szövetségeseid mondanak földönfutóvá tevésről, politikusok elhurcolásáról, a jogállam felfüggesztéséről, a jog farigcsálásáról? Volt történészhallgatóként nem tudod, hogy ezek képesek lesznek megcsinálni is? Komolyan nem okoz gondot a kommunista Apró-Dobrev-Gyurcsány klánnal egy platformon lenni? Komolyan nem okoz gondot a 2006-os szemkilövetővel ölelkezni? Tényleg vállalhatónak tartod erkölcsileg azt a csapatot, amelyik 2004-ben az elszakított országrészekben élő magyarok magyar állampolgársága ellen kampányolt? Tényleg nem tartod cikinek, hogy Gyurcsányék egy olyan villából osztják az észt, amit egy zsidó családtól vettek el, és kapták meg jutalmul azért, mert Apró nagypapa leszervezte és végig is menedzselte több száz ártatlan magyar ember kivégzését? Olyanokét, akiknek annyi bűne volt, hogy nem lelkesedtek a kommunista rendszerért. Olyanokét, mint a Te dédszüleid és a nagyszüleid. Értem én, hogy nem így gondoltad, hogy nem ez volt a terved, hogy csak valahogyan így alakult, hogy rábeszéltek, hogy nagy volt a nyomás etc. Hogy úgy történt, mint mindig minden az életedben. De sehol nem szólalt
meg a vészcsengő? Hogy ezt azért már nem kellene?

Végül engedj meg néhány gondolatot azzal az üzenettel kapcsolatban, amivel elkezdtél kampányolni! A 99 százalék az egy százalék ellenében. Mondd, Te komolyan gondolod ezt a marhaságot? Hogy a Fidesz-kormány az egy százalék kiváltságosok érdekeit képviseli? Ti tényleg teljesen hülyék, vagy ilyen aljasok vagytok?
Mi van a családtámogatásokkal: csak az emberek egy százalékát érinti? Mi van a hárommillió forintos lakásfelújítási támogatással: az is csak az emberek egy százalékának jár? Mi van az elmúlt tíz év béremeléseivel? Egy százaléknak növekedtek a bérei, 99 százaléknak pedig csökkentek? Az adók is csak a népesség egy százalékának csökkentek, míg 99 százalék továbbra is harminc százalék fölötti szja-t fizet, mint a szocik alatt? Csak a szemét fideszeseknek, és közülük is csak a kiváltságos egy százaléknak kell öt százalék áfát fizetni a sertéshúsra? Vagy éppen a lakásépítésekre? Mi van a felújított kórházakkal, az új utakkal, a megújult Országházzal, Kossuth térrel, Zeneakadémiával vagy a Várkert Bazárral – hogy a főváros környékére is kalandozzunk – ezeket is csak egyszázaléknyi ember élvezi? A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a választókorú népesség több mint negyven százaléka szavazna a Fideszre. Ők mind félnótások? Ők is a kisemmizett 99 százalékba tartoznak, csak még ahhoz is hülyék, hogy felismerjék az érdeküket, miszerint nekik rátok kellene szavazni?

És mi vár rájuk, ha véletlenül győztök? Elvisztek őket is, hogy valóban csak egy százalék maradjon – ahogyan ezt anno Rákosiék és Kádárék csinálták? Tudod, kik ezek a fideszes szavazók? Tudod, kik tartoznak ebbe a szerintetek kiváltságos egy százalékba? Például olyan, az egész életét tisztességgel ledolgozó budapesti villamosmérnök – valamint három gyermeke és tizenegy unokája –, aki anno a negyedik próbálkozásra került be a Műszaki Egyetem esti tagozatára, mert hiába voltak meg a pontjai, a piarista érettségi és a kuláknak minősített édesapa miatt megelőzték a kommunista pozitív diszkrimináció kedvezményezettjei. Aztán ott van a mélyen hívő katolikus falusi általános iskolai igazgató és három gyermeke, akiktől semmi nem áll távolabb, mint a „fideszes arrogancia”. Vagy a városban élő gimnáziumi magyartanár. Vagy az építészmérnök, aki a magyar tradíciókat és a modern kor elvárásait ötvöző gyönyörű épületeket tervez, nem pedig olyan hányásokat, amilyeneket Ti akartok a budai Várban építeni. Vagy a falusi favágóból lett vállalkozó, aki saját bevallása szerint egész életében Orbán Viktorra fog szavazni, mert a kocsmai szerencsejátékok betiltásával megmentette őt a földönfutóvá válástól. Előtte ugyanis volt, hogy napi több milliót (!) dobált be a „karos rablóba”. És ott van a villany nélküli tanyán, az általános iskolából kimaradt anyától és ismeretlen apától született, egész gyermekkorában éhező, kisegítő tagozatra járó fiatalember, aki egy helyi mérnök mentorálásával a saját erejéből kászálódott ki ebből a nyomorból, és indított vállalkozást. Aki tiszteli Orbán Viktort, és magát egy olyan self-made-mannek tartja, mint a miniszterelnököt, és akinek ebben igaza is van, hiszen a saját szintjéhez képest ő éppen olyan nagyot lépett előre, mint a miniszterelnök. Ez lenne a kiváltságos egy százalék? Akit Ti hol lehülyéztek, hol megfenyegettek?

Tudom, hogy nem érdekel, de összességében, volt szakkollégiumi társadként csak azt tudom mondani, hogy a jelöltséged ultragáz. Gáz, mert alkalmatlan vagy, gáz, mert erkölcsileg vállalhatatlan, és gáz az üzenet, amivel a választókat hülyítitek. Mindannak azonban, amit ma Magyarországon a baloldal művel, van egy haszna: egyre többen érezzük úgy – nem politikusok, hanem egyszerű magyar szavazók –, hogy mindent meg kell tennünk azért, nehogy ezek visszajöjjenek. És a magunk szintjén mindent meg is fogunk tenni.
Sajnálom, hogy Te is ezek közé keveredtél.

Üdv:
Felföldi Zoltán
A szerző közgazdász, politológus

www.mindenszo.hu