Ennyi jutott Karácsonynak.
– Egy pár percre az volt az érzésem, mintha egy normálisan működő társadalomban élnénk. Minden jól meg volt szervezve, mindenki tette a dolgát, és mindenki nagyon kedves és együttműködő volt – coming outolta nemrég valaki Karácsony Gergely nevében a Zuckerberg-univerzumban. Hogy a bejegyzést maga a jellemtelen kommunista pártszédelgő írta vagy valamelyik kommunikációs táskahordozója a jelentős létszámú állományból, az mindegy is. A lényeg a beszédes mondandó.
Abból ugyanis az derül ki, hogy szerencsétlen Karácsonynak el kellett jutnia egy rendelőbe ahhoz, hogy normális közegbe kerüljön. Ez a sötétzöld-élénkvörös Városházán és általában a Gyurcsány vezényelte, idegen zsoldban ártó hazafiatlan népfront infernális köreiben természetszerűleg nem adatik meg neki. Hétköznapjaiban ostobákkal, gazemberekkel és ostoba gazemberekkel van körbevéve, ez az ő megszokott közege, ebben lehet eszetlenül felmázolt ostoba biciklisávokban és gazember busztenderekben lubickolva elszántan elzárkózni minden értelmes cselekvéstől.
Pár perc normalitás: ennyi jutott Karácsonynak.
Kár.
Ha jobban figyelne, rájönne, hogy Magyarország rendeltetésszerűen működik, az emberek többsége – ellentétben például a főpolgármesterrel – teszi a dolgát, kedves és együttműködő, a magyar egészségügyi rendszer nagy terhelés alatt, de hősiesen és hatékonyan működik, az oltókampány pedig nagy lendülettel halad.
Még szerencse, hogy a magyar állam – mint jóakaratú gyám a gyengeelméjű gondozottat – türelmesen kézen fogja és segíti, így Budapesten mégsem áll le minden fejlesztés, bár a Városházát bitorló méltatlan társaság nagyon igyekszik minden értelmes és jó kezdeményezést a dilettantizmus és az ostoba rosszindulat martalékává tenni.
A magyar fővárost vakvágányra navigálni igyekvő Karácsony is makacsul ragaszkodik a beteges ideológia vezérelte szellemi-erkölcsi tótágashoz. Ezért fröcsög például a Fudan Egyetem budapesti campusának felépítése ellen az elvtelen szélsőbaloldali moslékkoalíciót mákonyozó Gyurcsány marionettmester ösztönzésére, igyekezvén kézzel-lábbal megakadályozni a magyar főváros jobb bekapcsolódását a nemzetközi felsőoktatásba és tudományos életbe.
A nyilvánvalóan Budapest-ellenes és így magyarellenes elmebajt ráadásul azzal a hazugsággal tetézi, hogy a világ legjobb egyetemeinek lajstromában az előkelő 34. helyre sorolt Fudan Egyetem campusa a Csepel-sziget északi végébe tervezett Diákváros helyett épülne fel. Ennek természetesen épp az ellenkezője igaz, a neves sanghaji egyetemhez szervesen kapcsolódna a kollégiumi negyed, így sunyi és aljas a jellemtelen kommunista fenyegetőzése, miszerint a Fudan campusának megépítése esetén megakadályozná a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság megrendezését.
Ami persze ugyanolyan nyílt hazaárulás lenne, mint az 1996-os világkiállítás vagy a magyarországi (nem csak budapesti!) olimpia megfúrása, külföldre játszva át a lehetőséget. A Karácsony-félék és feletteseik ugyanis legalább 150 éve mindig idegen érdekeket szolgálnak – amikor például kínai befolyásszerzésről hápognak, akkor, még ha legostobábbjaik ennek talán nincsenek is tudatában, teljesen nyilvánvalóan nyugati tartótisztjeik befolyását, politikai és gazdasági érdekeit óvják, annak érdekében hörögnek. Ennek tudatában kell értelmezni a látszólag értelmetlen óbégatást a keleti nyitás, aktuálisan a kínai és az orosz vakcinák ellen. Ez magyarázza az olyan ostoba sopánkodást, miszerint a Fudan Egyetem budapesti intézményében bizonyára nem lehet majd Tibetről és a Tienanmen térről beszélni. Ez ugyanis nem politikai fórum, hanem nívós felsőoktatási intézmény.
Milyen cinikusan sokatmondó, hogy például a magyar felsőoktatásban jelen lévő amerikai egyetemi képzések kapcsán senki nem áll elő azzal, hogy kerüljön terítékre az Egyesült Államok kormányai és az indiánok között megkötött, de Washington által soha be nem tartott több mint 370 egyezmény, az őslakosok 1871-ben kezdődött rezervátumba gettósítása, az 1890-ben Wounded Knee-nél elkövetett utolsó véres tömegmészárlás vagy épp a két dátum közötti mindössze tizenkilenc évben mintegy négyszázezer áldozatot követelő indián holokauszt.
Legyen hát egyértelmű: ezek az emberek nem a magyar közélet szuverén, saját gondolatokat megfogalmazó, önálló akaratú szereplői, hanem lényegileg, még ha ennek esetleg nincsenek is mindig tudatában, külföldi, nyugati célok ügynökei, akik maximálisan figyelmen kívül hagynak minden magyar szempontot és érdeket. Ezt bizonyítja az ordító ellenpélda, a magyar jogszabályokat betartani tüntetőlegesen nem hajlandó Soros-féle janicsárképző, a CEU melletti sivalkodás. Márpedig a normális Magyarország egyik ismérve, hogy csakis nemzeti érdekeink szolgálhatnak politikai zsinórmértékül. Minden más: hazaárulás. Ez a 2022-es választás tétje.
Ágoston Balázs
A szerző újságíró
Megjegyzések
Megjegyzés küldése