Nyílt levél DKlárinak

Mondanám magának, hogy: szégyellje magát! De nem mondom, mert a süketnek is hiába mondják, hogy halljon… a vaknak pedig, hogy lásson… 

"Elena" Asszony!

Nem hagyhatom szó nélkül azokat a gyalázkodó és hazug mondatait, amelyeket elpufogtatott a szebb napokat és jobb magyarokat is látott magyar Parlament falai között. Mintha Sztálin vagy Hitler egyik leszármazottja beszélt volna a Dumában vagy a Reichstag falai között… mi több: a maga, felmenőinek és férjének „dicső munkásága” után olyannak tűnt maga is és a beszéde is, mintha a Führer valamelyik leszármazottja bizonygatná a munkatáborok kapujában, hogy a munkatáborok jók, és hasznosak lesznek a jövőben is.

A maga nagyapjának „szerény munkássága”, családom néhány tagjának a halálát okozta, tehát nem tudom magát, mint kommunista hazaárulót mérhetetlen ellenszenv, sőt mélyről jövő utálat, undor és gyűlölet nélkül nézni. Tudom, a sokszor bérmálkozott hites ura, rossz kereszténynek tartana emiatt.  

 

Maga, a parlamenti beszédében mintegy négymillió magyart sértett meg, amikor azt az embert nevezte csalónak és zsarolónak, akire az ország kimondva, kimondatlanul felnéz, akit szeret, és akiben bízik. Nem tudom ezt a beszédet azzal elkönyvelni, hogy maguk kommunista hazaárulók ilyenek, mert személyes sértéseket nem lehet általánosságban megítélni. A maga nagypapája egy alattomos, ócska kommunista gyilkos volt, az apja bizonyos értesülések szerint benne volt II. János Pál elleni, gyilkos szándékú merénylet megszervezésében, s állítólag, a maguk elhurcolt zsidótól rekvirált villájának pincéjében tartott lőgyakorlatot Ali Agca, mielőtt Rómába vette volna az útját. A maga férje békés, hazafelé induló magyar emlékezőkre nyittatott tüzet és rendelt el lovasrohamos 1956. ötvenedik évfordulóján, de emellett Magyarországot drámai helyzetben, a csőd szélén adta át, a maga által csalónak és zsarolónak nevezett magyar Miniszterelnök kormányának.

Ma pedig maga egy új és végzetes hazugsággal állt a pulpitusra, és hazudozott arról, mit is jelent az Európai Unió demokrácia-felfogása, s az miért volna nekünk, magyaroknak jó.

Maga semmi mást nem csinált ma a Parlamentben, mint Szamuely Tibort, és Rákosi Mátyást, valamint szeretett – de csak maga által szeretet – nagypapáját idézte meg. És mindenkit, aki a magyarokat gyalázta, irtotta és gyűlölte a történelem során, egészen II. Józsefig visszamenőleg.

Maga, ma, hazaárulásból tartott egyetemi előadást úgy, hogy közben személyeskedő és aljas hazugságokkal vádolta Orbán Viktor miniszterelnököt, és a benne bízó, rá szavazó magyar, keresztény többséget. Sokan vagyunk, akik nem tudunk magának, családjának és hazaáruló kommunista-kapitalista pártjának megbocsájtani. Mert vannak bűnök, amelyeket nem lehet megbocsájtani, de ezeket a bűnöket bűn is lenne a nemzettel szemben megbocsájtanunk. Hiszen maguk az egész kárpát-medencei magyar nemzet ellen acsarkodnak. És ennek lesz következménye! Mert az erkölcs és a történelmi hazudozás, akkor is regenerálja magát, ha mi magyarok egyetlen ujjal sem teszünk azért, hogy ez megtörténjék. És a bűn is elnyeri a büntetését… s ezt magának is látnia kell, ha olyan nagy történelmi ismeretekkel rendelkezik, mint amit bizonyítani akart ma a pulpituson.

Magának ma inkább bocsánatot kellett volna kérnie sok millió magyar haláláért, megkínzásáért, deportálásáért, a magyar nemzet folyamatos lejáratásáért, családja gyilkos magatartásáért. Ám, maga ezzel szemben, a legvéresebb és legaljasabb kommunista diktatúrákat idézte meg Magyarország parlamentjében. Beszélhetett volna arról is, miért nem engedték be a Vatikán területére... de mindegy is... 

Mondanám magának, hogy: szégyellje magát! De nem mondom, mert a süketnek is hiába mondják, hogy halljon… a vaknak pedig, hogy lásson… Illetve volt már erre példa… de akkor azt is hozzátette a Nagy Gyógyító, hogy: „hited meggyógyított téged”, vagy, hogy „menj, és többé ne vétkezzél”... Magának azonban magyar ügyekben, a magyar nemzetben hite sincs… és a magyarság elleni bűnöket soha nem tudja, és nem fogja abbahagyni…

Ám, újra mondom: – az erkölcs regenerálja önmagát. Magát idézve Klára: -”mint láttuk ezt már sokszor a történelem folyamán”…

Stoffán György, Nemzeti Napló

www.hungaryfirst.hu