Tisztázzunk egy-két dolgot!
„Tisztázzunk néhány dolgot az
uniós költségvetésről szóló végső döntéshez közeledve Magyarország és
az Unió viszonya kapcsán, hiszen a hosszú tárgyalások során az uniós
intézmények, egyes tagállamok és a hazai ellenzék sok kérdést belekevert
a számok közé:
• Magyarország soha nem Európa ellen, hanem éppen Európáért és gyermekeink, unokáink európai jövőjéért küzdött és küzd.
• Magyarország az unió alapító atyáival egyetértve azt vallja, hogy Európa vagy keresztény és humanista lesz vagy nem lesz.
• A magyar és az európai emberek döntő többsége határozottan úgy véli,
hogy Európának nem szabad feladnia identitását és azokat az alapvető
értékeit, amiktől Európa a világ legélhetőbb kontinense.
• Magyarország a 2004-es uniós csatlakozáskor nem egy föderalista
Európára, nem a globalizmusra és főleg nem az Európai Egyesült Államokra
mondott igent, hanem az erős nemzetállamokra épülő egymást segítő és
tiszteletben tartó szövetségre.
• A csatlakozáskor nem adtuk fel a nemzeti szuverenitásunk azon részét,
hogy eldönthessük kivel akarunk együtt élni a saját hazánkban.
• Nem azért mondtunk igent az Unióba történő belépésre, hogy Brüsszel
meghatározhassa számunkra, hogy mit tartunk családnak, mit hívunk
házasságnak és kik és milyen feltételekkel fogadhatnak Magyarországon
örökbe gyermekeket.
• Nem igaz, hogy a migrációs válság során Magyarország nem volt
szolidáris a többi tagállammal, hiszen hazánk több százmilliárd forintot
költött Európa határainak védelmére és igyekszünk helyben segíteni a
bajba jutott embereket, mert úgy véljük, hogy nem a bajt kell Európába
hozni, hanem a segítséget kell a rászorulókhoz eljuttatni.
• Nem Magyarország támadta a többi tagállamot a migrációs politikájuk miatt, hanem fordítva.
• Nem Magyarország támadja Brüsszelt és más tagállamokat különböző,
mondvacsinált jogállamisági köntösbe bújtatott vádakkal, hanem fordítva.
• Nem mi kritizáljuk azokat a tagállamokat, ahol nincs Alkotmánybíróság,
vagy a kormány közvetlenül irányítja az ügyészséget, vagy ahol a
politikai szereplők nevezik ki a bírákat, hanem fordítva.
Aki ismeri a magyar történelmet, az pontosan tudja, hogy amikor gyermekeink és unokáink jövőjéről van szó, akkor a magyar emberek és Magyarország nem köt kompromisszumot, jelentsen ez akár szabadságharcot, akár csak egy egyszerű vétót.
»Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.«”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése