Vasárnap tartja XXII. évértékelő beszédét Orbán
Viktor. A várható témákról – eredményekről, kihívásokról – kérdeztük
Náray-Szabó Gábor egyetemi tanárt. 888-interjú.
HKJ: Mi a jelentősége egy ilyen elemzésnek a hazai és nemzetközi közvélemény szempontjából?
Náray-Szabó Gábor: Ez egy szükséges számvetés arról, hogy hol tartunk. Melyek a kívánt irányok, melyek azok a területek, ahol esetleg javítani kell.
HKJ: Nem kockázatos a javítani valókról, a
kihívásokról beszélni, vagy ellenkezőleg, az előrelátó vezető képét
erősíti a szembenézés, amitől az embereknek nőhet a biztonságérzete?
Náray: Tudatosítani kell a kihívásokat az emberekben, hogy tudjuk, mire készüljünk föl, mert ha váratlanul esik a nyakunkba egy-két dolog, akkor arra nem tudunk rendesen reagálni. Nem pánikkeltésről van szó, hanem egy mérsékelt és körültekintő számvetésről.
HKJ: Ön milyen kihívásokra gondol?
Náray: Kettőre mindenképpen. Először a globalitás és a lokalitások harcára. Egyre inkább látszik, hogy a világon a globális és lokális rendszerek küzdenek egymással. Globalitás alatt értem a nemzetközi szervezeteket, a multinacionális nagytőkét és ezeknek a hálózatait. A lokalitások pedig az identitásra helyezik a hangsúlyt, a nemzeti érzésre apellálnak. Erős ellentét van kettőjük között. Érdekes az a tanulmány, amit Francis Fukuyama amerikai filozófus, politikai közgazdász jelentetett meg nem régen, amit volt alkalmam olvasni. Ő is felhívja a figyelmet arra, hogy szerte a világon az általa pozitívnak ítélt liberális demokrácia és az identitás alapú nemzeti gondolat küzd egymással. Nemcsak Magyarország és Lengyelország szerepel ebben a cikkben, hanem Nagy-Britannia is. A britek tudták, amikor szavaztak a Brexitről, hogy mit kockáztatnak. Nagyon sokan úgy gondolták, hogy fontosabb az identitás, mint az anyagi előnyök. Hasonló dolog játszódott le Amerikában is Trump megválasztásával vagy éppen Indiában, ahol a Narendra Modi jelenlegi kormányfő rendkívül népszerű.
HKJ: Ez a hétköznapok nyelvén az emberek előtt úgy jelenik meg, mint migráció igenlése vagy tagadása.
Náray: Így is lehet fordítani. Biztos, hogy szó lesz a migrációról is a legújabb fejlemények fényében.
HKJ: A röszkei fejleményekre gondol?
Náray: Igen, a zaj talán most elcsitult. De ez állandó probléma s erre mindig figyelni kell.
HKJ: Mi a másik kihívás, amit jelzett?
Náray: A klímaváltozás, illetve a környezet tönkretételére. Nagyon remélem, hogy erről beszél majd a miniszterelnök úr, ugyanis nem vonhatjuk ki magunkat a különböző kényszerek alól. Ez rendkívül nehéz ügy, tudniillik szerintem vészhelyzet van, csak a vészhelyzetet nem demagóg lózungokkal, hanem hosszú távú intézkedésekkel lehet kezelni. Itt a liberális értékek, tehát az egyén és a jelen keretei nem jelentenek megoldást. Mert a környezet megóvása az arról is szól, hogy közösségben élünk és a jövőre is gondolunk.
HKJ: Magyarország eddig sokat tett a környezet védelméért. Benne van abban az első huszonegy országban a világon, ahol a környezetvédelmi intézkedések mellett még nőnie is sikerült a GDP-nek.
Náray: Igen!
HKJ: Ugyanakkor van egy olyan része is a dolognak, hogy most a klímavészhelyzet emlegetését a migrációtámogatás elfedésére próbálja felhasználni a liberális oldal, miközben az amúgy kevésbé népszerű baloldal előretörését akarja ennek hangoztatásával elősegíteni.
Náray: A klímaváltozás kapcsán gyökeres változásra lenne szükség. Külön interjú tárgyát képezhetné, hogy nehéz változni, mert a fogyasztás csökkentése lenne a feladat, ez pedig bizonyos alapvető ösztönökkel megy szembe. Sajnos megvárjuk, hogy megkapjuk a pofonokat, s akkor majd változtatni fogunk az életmódunkon. Ezt a gyökeres változtatást az állandóan forradalmat hirdető progresszívek a zászlójukra tűzték és ezért ők mindig harcolnak. Sokszor azonban nem megfelelő módon. Óriási hangerővel léptek föl tíz éve, meg még korábban is az atomerőművek ellen. Odaláncolták magukat a sínekhez, hogy ne lehessen elszállítani a kiégett fűtőelemeket. Beérett ez a tiltakozás. Angela Merkel egyik napról a másikra leállította a németországi atomerőművek döntő hányadát. S mi lett helyette? Lignit, ami a klímának egyenesen a gyilkosa. Ha lignitet égetnek, akkor megy ki a legtöbb széndioxid a levegőbe.
HKJ: Mellette az egekben vannak az energiaárak Németországban.
Náray: Igen, és még sokáig ott is maradnak. Persze, ha teljesen elvonatkoztatok a saját pénztárcámtól, akkor azt mondom, hogy nem baj, ha magasak az energiaárak, mert akkor jobban takarékoskodunk. De hát ez inkább elméleti okoskodás, a mindennapi embernek az rendkívül fontos, hogy mekkora a rezsi.
HKJ: Szó eshet még az évértékelőn a társdadalom igazságérzetét sértő jelenségekről, mint a börtönbiznisz vagy a gyöngyöspatai kártérítési per. Ön szerint miért alakulhatott ki ez a szörnyű ellentmondás a jogszerűség és a társadalom igazságérzete között?
Náray: Gyöngyöspatán egy biztató, de nagyon lassú és rendkívül sok türelmet, szeretetet, törődést és pénzt is igénylő folyamatot igyekeztek megakasztani. Ez azt célozza, hogy a cigányságot sikerüljön integrálni és a megfelelő körülmények közé helyezni. A rendszerváltás során nagyon súlyos helyzetbe került ez a népcsoport, amely itt él velünk több száz éve. A folyamatba kívülről belepiszkálnak és a hangulatot gerjesztik. Gyöngyöspata erre remek példa. Pontosan azokat büntetik, akik szenvedtek. Erről biztosan beszél a miniszterelnök úr. Nem kétséges, hogy kinek van igaza.
HKJ: Ön szerint mi most a helyzet a cigányság kérdésében?
Náray: Pontosan tíz éve, az első kétharmados győzelem után indult meg egy tudatos, szakszerű, komoly folyamat a cigányság integrálására. Erre Vecsei Miklós kormánybiztos úr is rámutatott egy előadásában. Szeretet kell, türelem, tudva, hogy egy-két év alatt nem lehet sikereket elérni, noha vannak nagyon szép eredmények. Ha ebbe érzelmi alapon, indulatokat fölgerjesztve beletenyerelnek, akkor ez az akció visszaveti az egész folyamatot.
HKJ: Végezetül: tíz éve Itt az idő című évértékelőjében jelentette be Orbán Viktor, hogy a Fidesz újjáépíti az országot. Kimondta, hogy „alig felmérhető kárt okozott a Gyurcsány-korszak, de ő hisz Magyarország jövőjében, abban, hogy a félelem és a kudarc korszaka hamarosan véget ér Magyarországon.” Elmondhatjuk, hogy véget ért a félelem és a kudarc korszaka?
Náray: A félelem sajnos sose ér véget, de most már egy pozitív pályán vagyunk. A kudarcok ritkábbak lettek, nem is kell annyit félni, tehát biztonságban érezhetjük magunkat és bizodalommal nézhetünk a jövőbe. Csak egyet mondok: Angela Merkel megdicsérte a magyar gazdaságot. Ez üzenet azoknak közgazdászoknak is, akik a számokat egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni, csak állandóan azt mantrázzák, hogy nem sikerül beszedni a különadót, elmennek a befektetők, nem enged a Világbank, nem fog megindulni a növekedés, a szomszédok jobban bővülnek. Állandóan csak a negatívumokat sorolják, de ha már egy ilyen tekintély, mint Angela Merkel azt mondja, hogy jó a magyar gazdaság, akkor nehéz ellenkezni. A jó gazdaság az, amit az emberek leginkább éreznek a bőrükön. De sok minden más is van: például a családpolitikának nemzetközi a híre. Azt hiszem, hogy jobb a világ most, mint tíz éve.
Horváth K. József - www.888.hu
HKJ: Mi a jelentősége egy ilyen elemzésnek a hazai és nemzetközi közvélemény szempontjából?
Náray-Szabó Gábor: Ez egy szükséges számvetés arról, hogy hol tartunk. Melyek a kívánt irányok, melyek azok a területek, ahol esetleg javítani kell.
Náray: Tudatosítani kell a kihívásokat az emberekben, hogy tudjuk, mire készüljünk föl, mert ha váratlanul esik a nyakunkba egy-két dolog, akkor arra nem tudunk rendesen reagálni. Nem pánikkeltésről van szó, hanem egy mérsékelt és körültekintő számvetésről.
HKJ: Ön milyen kihívásokra gondol?
Náray: Kettőre mindenképpen. Először a globalitás és a lokalitások harcára. Egyre inkább látszik, hogy a világon a globális és lokális rendszerek küzdenek egymással. Globalitás alatt értem a nemzetközi szervezeteket, a multinacionális nagytőkét és ezeknek a hálózatait. A lokalitások pedig az identitásra helyezik a hangsúlyt, a nemzeti érzésre apellálnak. Erős ellentét van kettőjük között. Érdekes az a tanulmány, amit Francis Fukuyama amerikai filozófus, politikai közgazdász jelentetett meg nem régen, amit volt alkalmam olvasni. Ő is felhívja a figyelmet arra, hogy szerte a világon az általa pozitívnak ítélt liberális demokrácia és az identitás alapú nemzeti gondolat küzd egymással. Nemcsak Magyarország és Lengyelország szerepel ebben a cikkben, hanem Nagy-Britannia is. A britek tudták, amikor szavaztak a Brexitről, hogy mit kockáztatnak. Nagyon sokan úgy gondolták, hogy fontosabb az identitás, mint az anyagi előnyök. Hasonló dolog játszódott le Amerikában is Trump megválasztásával vagy éppen Indiában, ahol a Narendra Modi jelenlegi kormányfő rendkívül népszerű.
HKJ: Ez a hétköznapok nyelvén az emberek előtt úgy jelenik meg, mint migráció igenlése vagy tagadása.
Náray: Így is lehet fordítani. Biztos, hogy szó lesz a migrációról is a legújabb fejlemények fényében.
HKJ: A röszkei fejleményekre gondol?
Náray: Igen, a zaj talán most elcsitult. De ez állandó probléma s erre mindig figyelni kell.
HKJ: Mi a másik kihívás, amit jelzett?
Náray: A klímaváltozás, illetve a környezet tönkretételére. Nagyon remélem, hogy erről beszél majd a miniszterelnök úr, ugyanis nem vonhatjuk ki magunkat a különböző kényszerek alól. Ez rendkívül nehéz ügy, tudniillik szerintem vészhelyzet van, csak a vészhelyzetet nem demagóg lózungokkal, hanem hosszú távú intézkedésekkel lehet kezelni. Itt a liberális értékek, tehát az egyén és a jelen keretei nem jelentenek megoldást. Mert a környezet megóvása az arról is szól, hogy közösségben élünk és a jövőre is gondolunk.
HKJ: Magyarország eddig sokat tett a környezet védelméért. Benne van abban az első huszonegy országban a világon, ahol a környezetvédelmi intézkedések mellett még nőnie is sikerült a GDP-nek.
Náray: Igen!
HKJ: Ugyanakkor van egy olyan része is a dolognak, hogy most a klímavészhelyzet emlegetését a migrációtámogatás elfedésére próbálja felhasználni a liberális oldal, miközben az amúgy kevésbé népszerű baloldal előretörését akarja ennek hangoztatásával elősegíteni.
Náray: A klímaváltozás kapcsán gyökeres változásra lenne szükség. Külön interjú tárgyát képezhetné, hogy nehéz változni, mert a fogyasztás csökkentése lenne a feladat, ez pedig bizonyos alapvető ösztönökkel megy szembe. Sajnos megvárjuk, hogy megkapjuk a pofonokat, s akkor majd változtatni fogunk az életmódunkon. Ezt a gyökeres változtatást az állandóan forradalmat hirdető progresszívek a zászlójukra tűzték és ezért ők mindig harcolnak. Sokszor azonban nem megfelelő módon. Óriási hangerővel léptek föl tíz éve, meg még korábban is az atomerőművek ellen. Odaláncolták magukat a sínekhez, hogy ne lehessen elszállítani a kiégett fűtőelemeket. Beérett ez a tiltakozás. Angela Merkel egyik napról a másikra leállította a németországi atomerőművek döntő hányadát. S mi lett helyette? Lignit, ami a klímának egyenesen a gyilkosa. Ha lignitet égetnek, akkor megy ki a legtöbb széndioxid a levegőbe.
HKJ: Mellette az egekben vannak az energiaárak Németországban.
Náray: Igen, és még sokáig ott is maradnak. Persze, ha teljesen elvonatkoztatok a saját pénztárcámtól, akkor azt mondom, hogy nem baj, ha magasak az energiaárak, mert akkor jobban takarékoskodunk. De hát ez inkább elméleti okoskodás, a mindennapi embernek az rendkívül fontos, hogy mekkora a rezsi.
HKJ: Szó eshet még az évértékelőn a társdadalom igazságérzetét sértő jelenségekről, mint a börtönbiznisz vagy a gyöngyöspatai kártérítési per. Ön szerint miért alakulhatott ki ez a szörnyű ellentmondás a jogszerűség és a társadalom igazságérzete között?
Náray: Gyöngyöspatán egy biztató, de nagyon lassú és rendkívül sok türelmet, szeretetet, törődést és pénzt is igénylő folyamatot igyekeztek megakasztani. Ez azt célozza, hogy a cigányságot sikerüljön integrálni és a megfelelő körülmények közé helyezni. A rendszerváltás során nagyon súlyos helyzetbe került ez a népcsoport, amely itt él velünk több száz éve. A folyamatba kívülről belepiszkálnak és a hangulatot gerjesztik. Gyöngyöspata erre remek példa. Pontosan azokat büntetik, akik szenvedtek. Erről biztosan beszél a miniszterelnök úr. Nem kétséges, hogy kinek van igaza.
HKJ: Ön szerint mi most a helyzet a cigányság kérdésében?
Náray: Pontosan tíz éve, az első kétharmados győzelem után indult meg egy tudatos, szakszerű, komoly folyamat a cigányság integrálására. Erre Vecsei Miklós kormánybiztos úr is rámutatott egy előadásában. Szeretet kell, türelem, tudva, hogy egy-két év alatt nem lehet sikereket elérni, noha vannak nagyon szép eredmények. Ha ebbe érzelmi alapon, indulatokat fölgerjesztve beletenyerelnek, akkor ez az akció visszaveti az egész folyamatot.
HKJ: Végezetül: tíz éve Itt az idő című évértékelőjében jelentette be Orbán Viktor, hogy a Fidesz újjáépíti az országot. Kimondta, hogy „alig felmérhető kárt okozott a Gyurcsány-korszak, de ő hisz Magyarország jövőjében, abban, hogy a félelem és a kudarc korszaka hamarosan véget ér Magyarországon.” Elmondhatjuk, hogy véget ért a félelem és a kudarc korszaka?
Náray: A félelem sajnos sose ér véget, de most már egy pozitív pályán vagyunk. A kudarcok ritkábbak lettek, nem is kell annyit félni, tehát biztonságban érezhetjük magunkat és bizodalommal nézhetünk a jövőbe. Csak egyet mondok: Angela Merkel megdicsérte a magyar gazdaságot. Ez üzenet azoknak közgazdászoknak is, akik a számokat egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni, csak állandóan azt mantrázzák, hogy nem sikerül beszedni a különadót, elmennek a befektetők, nem enged a Világbank, nem fog megindulni a növekedés, a szomszédok jobban bővülnek. Állandóan csak a negatívumokat sorolják, de ha már egy ilyen tekintély, mint Angela Merkel azt mondja, hogy jó a magyar gazdaság, akkor nehéz ellenkezni. A jó gazdaság az, amit az emberek leginkább éreznek a bőrükön. De sok minden más is van: például a családpolitikának nemzetközi a híre. Azt hiszem, hogy jobb a világ most, mint tíz éve.
Horváth K. József - www.888.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése