Munkásököl vasököl... Ő már csak tudja.
Ezt olvassák el:
...
Ezt olvassák el:
...
A kormányököl nem áll távol az egykori munkásököltől, pár éve még
arról volt szó, hogy a munka társadalmát építjük. Nem ám a fogyasztóit.
„Kiderült, hogy ez a képesség
nem korlátozható a »munkás ököl, vasököl«-re. Mármint, hogy oda csap,
ahova köll. Másfajta vasöklök sem hülyék, nem hadonásznak tétován:
nagyon is céltudatosan csapnak. Nálunk pl. nemzeti konzultáció útján
hirdetik ki, hova köll lecsapni.
A kormányököl nem áll távol az egykori munkásököltől, pár éve még arról volt szó, hogy a munka társadalmát építjük. Nem ám a fogyasztóit. (A munkát akkor még nem keccsölésnek hívták, most a miniszterelnök a nép egyszerű gyermekei számára lefordította, hogy ne legyen félreértés.) Később más jelszavak jöttek, de annyi maradt, hogy a túlzott fogyasztás árt a jellemnek. Ha másképp már nem bírják visszafogni a mohó magyart a konzumálástól, hát inkább úgy intézik az inflációt, nagyon helyesen, hogy felszökjön a sertéshús, a parizer meg a benzin ára. Ebből is látszik, hogy a legtöbbet közülünk a kormány dolgozik, proletár módra szinte éhbérért. A vagyonnyilatkozata szerint megtakarítása nem lévén, a miniszterelnök zsebében egyenesen »kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért«. Néha talán cukros ételekről álmodik, s nem tud kartellekről. Azokról semmiképpen, amelyek közbeszerzési pályázatok kapcsán vetődnek föl.
A lényeg különben is az ököl, amelynek időnként csapnia kell. Természetesen nem az ököljog alapján – nálunk jogállam van, vagy mi a szösz. De ha valami bántja a magyarok igazságérzetét, akkor a kormánynak ezt haladéktalanul orvosolnia kell. Kivéve, ha a magyarok igazságérzetét az bántja, hogy egyesek kilopják a szemüket. Az ilyenfajta lopás a rend részét képezi, vasöklöt tehát nem igényel. A cigányok, a börtöntöltelékek, a helyüket nem tudó, nagyszájú civilek viszont rendetlenek, megbontják a harmóniát és a köznyugalmat.
Juszt is ellenállok a kísértésnek, hogy a legújabb nemzeti konzultációt »rendpártinak« nevezzem. A kormányfő éppen erre vár. Hogy ő álljon a rend és a biztonság oldalán, míg a sok ágáló ballibsi a felfordulásén. Gulyás miniszter így indokolt: »helyre kell állítani a rendet«. Persze az ú.n. »rendpártiak« éppen nem a »rend pártját« fogják, sokkal inkább egy hatalmi csoport, egy »párt rendjét«, rendszerét akarják erősíteni. Verik a mellüket: ők azok, akik a népakaratra hivatkoznak a törvényre mutogató bürokraták és jogvédők rinyálása helyett. Nem azért, de ezt speciel az Orbánék által utált jakobinusok vitték tökélyre.”
A kormányököl nem áll távol az egykori munkásököltől, pár éve még arról volt szó, hogy a munka társadalmát építjük. Nem ám a fogyasztóit. (A munkát akkor még nem keccsölésnek hívták, most a miniszterelnök a nép egyszerű gyermekei számára lefordította, hogy ne legyen félreértés.) Később más jelszavak jöttek, de annyi maradt, hogy a túlzott fogyasztás árt a jellemnek. Ha másképp már nem bírják visszafogni a mohó magyart a konzumálástól, hát inkább úgy intézik az inflációt, nagyon helyesen, hogy felszökjön a sertéshús, a parizer meg a benzin ára. Ebből is látszik, hogy a legtöbbet közülünk a kormány dolgozik, proletár módra szinte éhbérért. A vagyonnyilatkozata szerint megtakarítása nem lévén, a miniszterelnök zsebében egyenesen »kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért«. Néha talán cukros ételekről álmodik, s nem tud kartellekről. Azokról semmiképpen, amelyek közbeszerzési pályázatok kapcsán vetődnek föl.
A lényeg különben is az ököl, amelynek időnként csapnia kell. Természetesen nem az ököljog alapján – nálunk jogállam van, vagy mi a szösz. De ha valami bántja a magyarok igazságérzetét, akkor a kormánynak ezt haladéktalanul orvosolnia kell. Kivéve, ha a magyarok igazságérzetét az bántja, hogy egyesek kilopják a szemüket. Az ilyenfajta lopás a rend részét képezi, vasöklöt tehát nem igényel. A cigányok, a börtöntöltelékek, a helyüket nem tudó, nagyszájú civilek viszont rendetlenek, megbontják a harmóniát és a köznyugalmat.
Juszt is ellenállok a kísértésnek, hogy a legújabb nemzeti konzultációt »rendpártinak« nevezzem. A kormányfő éppen erre vár. Hogy ő álljon a rend és a biztonság oldalán, míg a sok ágáló ballibsi a felfordulásén. Gulyás miniszter így indokolt: »helyre kell állítani a rendet«. Persze az ú.n. »rendpártiak« éppen nem a »rend pártját« fogják, sokkal inkább egy hatalmi csoport, egy »párt rendjét«, rendszerét akarják erősíteni. Verik a mellüket: ők azok, akik a népakaratra hivatkoznak a törvényre mutogató bürokraták és jogvédők rinyálása helyett. Nem azért, de ezt speciel az Orbánék által utált jakobinusok vitték tökélyre.”
Az eredeti, teljes írást itt
olvashatja el.
Mi ez ?
VálaszTörlés