Szívesen, Európa.
Magyarország egy példamutató ország, a magyar nemzet pedig egy
példamutató közösség. Nagyképűnek hangzik? Nem mondanám. Ez nem
nagyképűség, nem „nagymagyar nemzeti vállveregetés”. Ez csak szimplán az
igazság. Vannak hangok, akik mindig is azt képviselték, hogy merjünk
kicsik lenni, hogy legyünk inkább túlzottan szerények, nézzünk lefelé,
és lehajtott fejjel feledjük el a büszkeséget. Hiszen a büszkeség
szerintük baljós, rossz és gonosz fundamentumokat mozgat meg. Hányszor
kaptuk már meg, hogy Magyarország egy kis ország, és minek is ütjük bele
az orrunkat a „nagyok” dolgába. Sokáig nem is tettük. Meghúztuk
magunkat, hiszen a nagy németek és a nagy franciák mindent jobban
tudnak. De amikor az címzetes „nagyok” elrontottak mindent és egy
kontinens jövőjét sodorták veszélybe, akkor nem volt mit tenni.
Beleütöttük az orrunkat, sőt. Elindítottunk valamit. Mégpedig a vitát,
amit a híres brüsszeli szakértelem miatt már oly rég elfeledett ez a
kontinens. Háborogtak is a bürokraták, mégis mi az, hogy nekik valaki
ellent mer mondani? Mi az, hogy valaki megkérdőjelezi az ő
szakértelmüket, statisztikáikat, táblázataikat és diagramjaikat?
Mondjuk ki: rendesen felkavartuk az állóvizet. De nem tehettünk mást, hiszen vita nélkül nincs politika, nincs demokrácia. Ha nincs vita, akkor csak az elfogadás van és a beletörődés. Pangás közben pedig nem lehet válaszolni a 21. század legnagyobb kihívásaira. Mozgatni kell a politikát, ami megmozgatja a közösségeket is. És ezt csak vitával lehet. Mi, magyarok 2015-ben beléptünk az arénába, hogy megmozgassuk az európai közösségeket, és láss csodát: visszahoztuk a vitakultúrát a kontinensre. Elhivatott és dinamikus trénerként mozgattuk meg Európa eltunyult, görcsös és lusta testét. A vita visszatérésével a problémákat már nem tudták elhallgatni vagy asztal alá söpörni sem Brüsszelben, sem Párizsban, sem Berlinben. Nem tudtak valamilyen posztmodern képmutató mázideológia mögé bújni, és magyarázkodni. A vita ugyanis utat engedett a valóságnak és a rációnak, ami elől nem lehet elbújni, és valljuk be, ez rendesen arcon is csapta Európát.
A magyarok nagylelkűen elindították ezt a vitát. Igen, nagylelkűen. Mert mondhattuk volna azt, hogy mi így, ti úgy, minket nem érdekel más. Vágjátok csak magatok alatt a fát, nem szólunk bele. Mi mégis belementünk, beleütöttük az orrunkat, szembementünk azzal, amit a „nagyok” diktáltak. Emiatt természetesen mi lettünk a rosszfiúk, a bűnösök, a gyarló magyarok, akik nem tudnak a seggükön maradni. Lehet minket kritizálni, de az szent, hogy mióta a magyarok kirobbantották a migrációról szóló vitát Európában, azóta már nem hivatkoznak a korszellemre és valamilyen liberális maszlagra a nyugati vezetők sem, amikor az illegális bevándorlók befogadásáról kérdezik őket. Elszámoltathatók lettek a nyugati politikusok, mert a vita felnyitotta a szavazók szemét, hogy igenis komoly problémákat tussoltak el vezetőik, és az emberek megkérdezése nélkül engedték be idegenek százezreit a kontinensre.
A vita, amit elindítottunk, lehetőséget adott arra, hogy Európa nemzetei felelevenítsék magukban azokat a nemzetközi jogi normákat, amelyekhez egyszer régen mind csatlakoztak. Újra szóba került a határok, valamint a bevándorlást szabályozó törvények fontossága. Elvek és normák, melyek egykor a békés egymás mellett élést biztosították. Hiszen határok nélkül nem léteznek államok, Európa országai pedig nem lehetnek átjáróházak. A magyarok nagylelkűen vették a fáradtságot és emlékeztették erre Európa nemzeteit. Tojhattunk volna az egészre, mégsem tettük. Vállaltuk a konfliktust. Vártunk érte dicsértet vagy elismerést? Nem. Ez a vállalkozás ösztönösen jött, amit az Európa iránti elkötelezettség táplált.
Mert mi, magyarok ragaszkodunk Európához. Hiszen talán mi tudjuk a legjobban, hogy milyen Európán kívül ragadni. 150 év török uralom és 50 év szovjet elnyomás azért már-már kompetens tapasztalatnak számíthat. A magyarok nagylelkűsége abban rejlik, hogy bár a címeres „nagyok” sosem voltak kegyesek hozzánk – és amikor csak tehették darabokra cincálták hazánkat –, mi mégis ki mertünk állni eléjük, és az arcukba mertük mondani, hogy tévednek. Mutattunk nekik egy másik utat, és erre az útra azóta már rálépett Olaszország, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, és a balti államok.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a „nagyok” letették volna a fegyvert és nem küzdenének foggal-körömmel az ellen, hogy nekünk legyen igazunk. Brüsszelben és a nemzetközi sajtóban folyamatosan megy a kioktatás és a megbélyegzés, mi szerint mi, magyarok gonoszak, lelketlenek és provinciális gondolkodásúak vagyunk. Macron elnök például populista leprásoknak bélyegezte nemrég a magyarokat, akik átragasztják a betegséget Európa más országaira is. Az ilyen sértéseket ne vegyük magunkra, jobb ha csak mosolygunk ezeken, ugyanis a világ legnagyobb képmutatói mondják ezeket.
Nemrég Algériában jártam, ahol szemtanúja lehetettem egy nemzet lassú és megfontolt ébredezésének. Algériában a rendszerváltás folyamata zajlik, a politikai elitet békésen kisöprik és eközben rengeteg titok, elhallgatott dokumentum kerül napvilágra. Így derült ki például az is, hogy Algéria ingyen és bérmentve, 0, azaz NULLA euróért szállítja és adja a gázt Franciaországnak. Csak azért, mert az eddigi algériai politikusok mind a franciák bábjai voltak. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a francia és német politikai-gazdasági elit ugyanúgy kizsákmányolja ma is az egykori gyarmati országokat, mint annak idején. Kiszipolyozzák erőforrásaikat, miközben az olcsó munkaerőt felszívják, ezzel teljesen kizsigerelve komplett nemzeteket. Ez a modern rabszolgatartás. Eközben pedig a jóléttől elvakult hazaiaknak a bűntudatkeltés propagandájával legitimálják az embertömegek mesterséges beözönlését.
És még azt merik mondani, hogy mi, magyarok szégyelljük magunkat? Ugyan miért? Nekünk nem voltak gyarmataink, mi sosem zsákmányoltunk ki más népeket, emiatt nincs is bűntudatunk, de pláne nem akarjuk más népek importálásával megoldani a saját problémáinkat. Ugyanis ez így fair. És ebből gyökerezik a magyarok nagylelkűsége. Azért tudunk nagylelkűek lenni, mert nincs bennünk bűntudat. Erre pedig jobb, ha büszkék vagyunk.
Horváth József György - www.888.hu
A cikk eredetije a 888.hu Publik Ligája sorozatában jelent meg.
Mondjuk ki: rendesen felkavartuk az állóvizet. De nem tehettünk mást, hiszen vita nélkül nincs politika, nincs demokrácia. Ha nincs vita, akkor csak az elfogadás van és a beletörődés. Pangás közben pedig nem lehet válaszolni a 21. század legnagyobb kihívásaira. Mozgatni kell a politikát, ami megmozgatja a közösségeket is. És ezt csak vitával lehet. Mi, magyarok 2015-ben beléptünk az arénába, hogy megmozgassuk az európai közösségeket, és láss csodát: visszahoztuk a vitakultúrát a kontinensre. Elhivatott és dinamikus trénerként mozgattuk meg Európa eltunyult, görcsös és lusta testét. A vita visszatérésével a problémákat már nem tudták elhallgatni vagy asztal alá söpörni sem Brüsszelben, sem Párizsban, sem Berlinben. Nem tudtak valamilyen posztmodern képmutató mázideológia mögé bújni, és magyarázkodni. A vita ugyanis utat engedett a valóságnak és a rációnak, ami elől nem lehet elbújni, és valljuk be, ez rendesen arcon is csapta Európát.
A magyarok nagylelkűen elindították ezt a vitát. Igen, nagylelkűen. Mert mondhattuk volna azt, hogy mi így, ti úgy, minket nem érdekel más. Vágjátok csak magatok alatt a fát, nem szólunk bele. Mi mégis belementünk, beleütöttük az orrunkat, szembementünk azzal, amit a „nagyok” diktáltak. Emiatt természetesen mi lettünk a rosszfiúk, a bűnösök, a gyarló magyarok, akik nem tudnak a seggükön maradni. Lehet minket kritizálni, de az szent, hogy mióta a magyarok kirobbantották a migrációról szóló vitát Európában, azóta már nem hivatkoznak a korszellemre és valamilyen liberális maszlagra a nyugati vezetők sem, amikor az illegális bevándorlók befogadásáról kérdezik őket. Elszámoltathatók lettek a nyugati politikusok, mert a vita felnyitotta a szavazók szemét, hogy igenis komoly problémákat tussoltak el vezetőik, és az emberek megkérdezése nélkül engedték be idegenek százezreit a kontinensre.
A vita, amit elindítottunk, lehetőséget adott arra, hogy Európa nemzetei felelevenítsék magukban azokat a nemzetközi jogi normákat, amelyekhez egyszer régen mind csatlakoztak. Újra szóba került a határok, valamint a bevándorlást szabályozó törvények fontossága. Elvek és normák, melyek egykor a békés egymás mellett élést biztosították. Hiszen határok nélkül nem léteznek államok, Európa országai pedig nem lehetnek átjáróházak. A magyarok nagylelkűen vették a fáradtságot és emlékeztették erre Európa nemzeteit. Tojhattunk volna az egészre, mégsem tettük. Vállaltuk a konfliktust. Vártunk érte dicsértet vagy elismerést? Nem. Ez a vállalkozás ösztönösen jött, amit az Európa iránti elkötelezettség táplált.
Mert mi, magyarok ragaszkodunk Európához. Hiszen talán mi tudjuk a legjobban, hogy milyen Európán kívül ragadni. 150 év török uralom és 50 év szovjet elnyomás azért már-már kompetens tapasztalatnak számíthat. A magyarok nagylelkűsége abban rejlik, hogy bár a címeres „nagyok” sosem voltak kegyesek hozzánk – és amikor csak tehették darabokra cincálták hazánkat –, mi mégis ki mertünk állni eléjük, és az arcukba mertük mondani, hogy tévednek. Mutattunk nekik egy másik utat, és erre az útra azóta már rálépett Olaszország, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, és a balti államok.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a „nagyok” letették volna a fegyvert és nem küzdenének foggal-körömmel az ellen, hogy nekünk legyen igazunk. Brüsszelben és a nemzetközi sajtóban folyamatosan megy a kioktatás és a megbélyegzés, mi szerint mi, magyarok gonoszak, lelketlenek és provinciális gondolkodásúak vagyunk. Macron elnök például populista leprásoknak bélyegezte nemrég a magyarokat, akik átragasztják a betegséget Európa más országaira is. Az ilyen sértéseket ne vegyük magunkra, jobb ha csak mosolygunk ezeken, ugyanis a világ legnagyobb képmutatói mondják ezeket.
Nemrég Algériában jártam, ahol szemtanúja lehetettem egy nemzet lassú és megfontolt ébredezésének. Algériában a rendszerváltás folyamata zajlik, a politikai elitet békésen kisöprik és eközben rengeteg titok, elhallgatott dokumentum kerül napvilágra. Így derült ki például az is, hogy Algéria ingyen és bérmentve, 0, azaz NULLA euróért szállítja és adja a gázt Franciaországnak. Csak azért, mert az eddigi algériai politikusok mind a franciák bábjai voltak. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a francia és német politikai-gazdasági elit ugyanúgy kizsákmányolja ma is az egykori gyarmati országokat, mint annak idején. Kiszipolyozzák erőforrásaikat, miközben az olcsó munkaerőt felszívják, ezzel teljesen kizsigerelve komplett nemzeteket. Ez a modern rabszolgatartás. Eközben pedig a jóléttől elvakult hazaiaknak a bűntudatkeltés propagandájával legitimálják az embertömegek mesterséges beözönlését.
És még azt merik mondani, hogy mi, magyarok szégyelljük magunkat? Ugyan miért? Nekünk nem voltak gyarmataink, mi sosem zsákmányoltunk ki más népeket, emiatt nincs is bűntudatunk, de pláne nem akarjuk más népek importálásával megoldani a saját problémáinkat. Ugyanis ez így fair. És ebből gyökerezik a magyarok nagylelkűsége. Azért tudunk nagylelkűek lenni, mert nincs bennünk bűntudat. Erre pedig jobb, ha büszkék vagyunk.
Horváth József György - www.888.hu
A cikk eredetije a 888.hu Publik Ligája sorozatában jelent meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése