Emlékeznek még Gy. Németh Erzsébetre?

Na ő is előkerült! Mi jöhet még?
Riasztó volt hallgatni Erzsébet asszonyt az ATV A nap híre című műsorában, ahol Angela Merkel pártjának gyászos tartományi választási eredményét kommentálta. Azt az eredményt, pontosabban kudarcot, amely illeszkedik a kormányerők bajorországi leszerepléséhez éppúgy, mint a tavalyi német szövetségi választásokhoz. Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció politikusa úgy beszélt Merkelről, mintha pártja óriási győzelmet aratott volna, mintha nem 11 százalékos mínuszt könyvelt volna el az előző választási eredményhez képest, hanem 20-30 százalékos pluszt.

Neki erről a komoly fiaskóról az jutott eszébe, hogy Angela Merkelt magasztalja, aki „a nagyon-nagyon nagy rátermettségét, karizmatikus vezetői lényét arra használta, hogy Németország fejlődjön mind gazdaságilag, mind politikailag, ellentétben a mi miniszterelnökünkkel.” Azonban egy kukkot nem szólt arról, vajon mi lehet az oka ennek a tendenciózus és nagyarányú népszerűségvesztésnek. Pedig tényleg jó a gazdasági helyzet Németországban, tényleg közel vannak a teljes foglalkoztatáshoz, ám a jelek szerint ez mégsem elég az embereknek. A jót ugyanis a választók hosszú évtizedek óta okkal természetesnek, megszokottnak veszik, s ennek ellenére – mint azt Merkel ki is mondta – „nincs meg a bizalom a politikai szereplőkben”.
Miért nincs? Természetesen a migrációs helyzet miatt. Természetesen azért, mert a németek a tömeges migráció okozta társadalmi felkavarodás, a terrorveszély folyamatos jelenléte miatt nem érzik biztonságban magukat saját hazájukban. És ezt nem tudják magukból kibeszélni. Erről nem beszélnek a politikusok, elhazudja a problémát a sajtó, a német polgárok pedig megfélemlítetten nem tudnak a rossz közérzetükkel mit kezdeni. Kizárólag a választáson képesek szót emelni.
Itt azonban szerencsére meg is mutatkozik a valódi akaratuk. Csak tendenciájában természetesen, mert a bevándorlás ellenes erők (AfD) önmagukhoz képest nagyszerű eredményt értek el ugyan tartományi és szövetségi szinten egyaránt, ahhoz azonban egyelőre keveset, hogy ez áttörés legyen a kormányváltáshoz, Merkel menesztéséhez.
Egyelőre. Az idő ugyanis Németországban sem az elitnek, hanem a népakaratnak dolgozik. Amiről a Demokratikus Koalíció itthon sem akar tudomást venni. A DK-nak ugyanis lövése sincs arról, milyen érzés úgy kormányozni, hogy a győztes mögött egyemberként ott áll a választók többsége. Méghozzá háromszori kétharmaddal. Azért nincs, mert Gyurcsány soha nem tudott olyan politikát folytatni, ami jó az embereknek. Nem a nemzetközi nagytőkének, nem az Európai Uniónak, hanem az embereknek.
Ő éppen úgy gondol a magyarokra, mint a hajléktalanokra. Kimennek egy éjszakára a parlament elé, hogy látványosan magukhoz öleljék a nyomorultakat, aztán sorsukra hagyják őket. A gyurcsányistáknak minden csak eszköz a hatalom megszerzéséhez. A hús-vér emberek is. A hajléktalanok éppúgy, mint a magyar társadalom.
Ezért nem vesz Gy. Németh tudomást arról, hogy Merkel kudarca Orbán Viktor komoly sikere is egyben. Nem azért, mert a magyar miniszterelnök legyőzte a német kancellárt, hanem azért, mert az európai nemzetek polgáraiért is való harcos kiállása az egyetlen biztató hang számukra, ami eddigi életük biztonságos folytatását szavatolhatja. Hiába nagy úr a megszokás, a jólét, az európai emberek mégis félnek a régi elit tagjaira szavazni, mert tudják, hogy ez a keresztényi jövőjük halálos ítélete lenne.
Ahogy a Gy. Némethek, Gyurcsányok hajléktalanölelése sem más, mint képmutató, halálos ölelés. 
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu