Döbbenten tudatom a Kedves Olvasóval, hogy Demszky Gábor ma szabad akaratából, minden külső kényszertől mentesen egekbe dicsérte a magyar egészségügyet.
Már az gyanús volt, amikor a szöveghez tartozó fényképen nem viselte kedvenc kirgiz népviselti sapkáját, a tyubityelkát. Pedig amikor legutóbb láttam rajta, akkor még úgy tűnt, hogy minden rendben van. Akkor jelentette be, hogy elindul jövőre a főpolgármesteri címért. Az interjú idején még tyubityelkás állapotához illően normális gondolatsort is ki tudott préselni magából. Azt nem mondta éppen, hogy ő Napóleon, de azt igen, hogy „Gyurcsány is ikon, én is ikon vagyok.” Meg azt is, hogy „mindketten egy-egy korszakot képviselünk, nincs egoproblémánk, hogy ki a nagyobb. Kevesen maradtunk olyanok, akik tudnak szavazatot hozni, Gyurcsány ilyen, én még inkább.”
Szóval, akkor még minden rendben volt. De ez a mai bejegyzés mégis megdöbbentő.
Aki ugyanis liberálisként főpolgármesternek készül, az nem mondhat olyat, hogy az általuk igénybe vett egészségügyi szolgáltatás minden tekintetben az európai átlagnál jobb színvolnalú. De még ha az is, még ha az emberek zöme ugyanazt tapasztalja, amit ő, tyubityelkás jelöltként akkor sem mondhatja ki az igazat. Egy liberális ugyanis hivatalból nem mond igazat napjaink közügyeiről, hiszen hivatalból mindenkit gyűlöl, aki nem az. Ez a kórház pedig egy illiberális országban nyújtott az unokájának az európai átlagnál jobb színvonalú ellátást. S még akkor, ráadásul, Demszky köszönetet is mond a minőségi ellátásért! Hihetetlen!
Lehet, persze, hogy csak pillanatnyi elmezavar következménye volt mindez, amikor Gábor egyszerűen hagyta magát befolyásolni a valóságtól. Ahogy a józan emberek többsége ezt teszi, lévén nap mint nap hasonlót tapasztal az egészségügyben. S ezért nem is visong az állapota miatt, mint az egyes – többnyire kivizsgálatlan – eseteket szélsőségesen felnagyító, azokat alapvetően hangulatkeltésre, az emberek lázítására felhasználó média egy része teszi.
Demszky esetében azonban most kivételes helyzetről van szó, unokája megbetegedéséről, aki kritikus állapotából napok alatt jobban lett. Így írt erről a Facebookon. „Bulcsú nevű unokám vasárnap befulladt, asztmás rohama volt. Leányom, Alma a tanyájukhoz közel eső kecskeméti megyei kórházba vitte, ahol az intenzív osztályon kezelik. Tegnap délután, lányomat leváltva, szipogó kisunokámat dédelgetém, s a szurikáták erdei életéről mesélvén őt jókedvre derítém. (Közben Kazinczy járt eszembe.)” Muszáj szó szerint idéznem, mert ilyen – talán – átmeneti állapotban az emberek érzékenyebbek az esetleges pontatlanságra. (Nekem amúgy se jutnának eszembe ilyenkor a szurikáták, főleg egyikőjük közelmúltban történt tragikus elhalálozása miatt. Kazinczy meg még úgysem.) S akkor jön a legfontosabb részlet: „Megható volt látni, hogy milyen profin működik e kórházban a gyermekosztály. Alma lányom szerint, ki gyakorta Németországban is igénybe vette az egészségügyi szolgáltatásokat és most napokat töltött Bulcsú mellett, az ellátás minden tekintetben európai átlagnál jobb színvonalú! Köszönet érte!”
Félek, ha ez így megy tovább és Gábor nem gyógyul meg, s a valóság erősebbnek bizonyul nála, akkor őt kell majd beutalni az intenzív osztályra. Akár az unokája mellé, a gyerekosztályra, hisz Kuncze Gábor amúgy is azt mondta róla, hogy egy nagyra nőtt óvodás.
Ettől persze még nyugodtan dicsérheti az egekbe az egészségügyet, annak mindenki csak örülhet! A valóság ugyanis valóság, még ha egy liberális óvodás szájából hangzik el, akkor is.
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése