Azt mondja a kedden az európai uniós elit diktatúrájának
sikerére készülő jelentésíró Judith Sargentini, hogy a demokrácia
„szempontjából a választás olyan, mint a hab a tortán”. Magyarán amolyan
kiegészítés, de a torta – értsd: demokrácia – attól még sziklaszilárd.
Nos, Judit asszony eddig sem nagyon szolgált rá arra, hogy az eszéért
szeressük, e megállapításával meg aztán pláne nem igazolta, hogy ő lenne
a legélesebb kés a fiókban. A demokrácia szerinte ugyanis
választásoktól függetlenül létezik. Mármint az a fajtája, amelyet ők
demokráciának mondanak. Mert, mint Sargentini kijelentette: „a magyar
kormánypártnak többsége van a parlamentben. De a parlamenti többség nem
egyenértékű a demokráciával.”
Nem csodálom túlzottan, hogy ezt mondja, mert a holland liberális zöldeknek még soha nem volt sehol ilyen többségük, a hollandok még soha nem bíztak bennük annyira, hogy minősített végrehajtó erővel ruházták volna fel őket. Ők mégis felhatalmazottnak érzik magukat arra, mert Soros és a nemzetközi nagytőke ezt így akarja, hogy a liberálisok az európai családban „bizonyos értékekhez” tartsák magukat. A ’bizonyos értékek’ között azonban olyan tág fogalmakat sorolnak, mint szabadság, demokrácia, jogállamiság.
A jogállamiság mércekénti használata azért is nonszensz, mert még egyes tagállamokon belül is vita van a fogalom pontos meghatározásáról. A jogállamiság például Magyarországon az Alkotmánybíróság döntéseivel folyamatosan fejlődik, s így van ez más tagállamokban is. Ám olyan EU-tagállamok is vannak, amelyekben egyszerűen nincs alkotmánybíróság, mert az adott országnak a jogrendje nélküle működik. Ezért kiáltó ostobaság Sargentininek arról beszélni, hogy az alkotmánybíróság hatásköreinek átalakítása sérti a jogállamiságot. Hiszen erre mondhatnánk azt, hogy ahol nem létezik alkotmánybíróság, ott nem is sérülhet a jogállamiság. Ami nyilvánvaló marhaság, de Judith asszony logikájából ez következik.
Sajnos jogi köntösbe bújtatott politikai vádiratából az is következik, hogy ő sokkal jobban tudja a magyaroknál azt, hogy mit cselekedjen Magyarország. Ezzel semmibe veszi, hogy hazánkban egy politikai erő háromszor egymás után kapott politikai felhatalmazást a kormányzásra.
A vasárnapi svéd választások is rávilágítanak, hogy az állampolgárok akaratát figyelembe vevő erők sokkal jobban szerepeltek, mint korábban. A jövőben nem lehet nélkülük a svéd politika irányát megszabni, ahogy a V4-eken kívül Ausztriában, Olaszországban, Bajorországban se. A régi Európa képviselői, köztük a néhány százalékos zöldpárti holland politikus is, láthatóan elvesztették a kapcsolatukat a valósággal, az állampolgári igényekkel. Az újak pedig – nem kis mértékben Orbán Viktor iránymutatása alapján – a jövő évi európai parlamenti választások révén visszaállíthatják a keresztényi, erős nemzetállami szövetségre épülő Európai Uniót. Hiszen az unióra szükség van! De csak olyanra, amely az európai polgárok érdekeit figyelembe veszi. Schuman mondta, „Európa keresztény lesz, vagy nem lesz.” S az lesz az igazi hab a tortán, ha a Sargentini-félék liberális förmedvényeit a kukába dobja.
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu
Nem csodálom túlzottan, hogy ezt mondja, mert a holland liberális zöldeknek még soha nem volt sehol ilyen többségük, a hollandok még soha nem bíztak bennük annyira, hogy minősített végrehajtó erővel ruházták volna fel őket. Ők mégis felhatalmazottnak érzik magukat arra, mert Soros és a nemzetközi nagytőke ezt így akarja, hogy a liberálisok az európai családban „bizonyos értékekhez” tartsák magukat. A ’bizonyos értékek’ között azonban olyan tág fogalmakat sorolnak, mint szabadság, demokrácia, jogállamiság.
A jogállamiság mércekénti használata azért is nonszensz, mert még egyes tagállamokon belül is vita van a fogalom pontos meghatározásáról. A jogállamiság például Magyarországon az Alkotmánybíróság döntéseivel folyamatosan fejlődik, s így van ez más tagállamokban is. Ám olyan EU-tagállamok is vannak, amelyekben egyszerűen nincs alkotmánybíróság, mert az adott országnak a jogrendje nélküle működik. Ezért kiáltó ostobaság Sargentininek arról beszélni, hogy az alkotmánybíróság hatásköreinek átalakítása sérti a jogállamiságot. Hiszen erre mondhatnánk azt, hogy ahol nem létezik alkotmánybíróság, ott nem is sérülhet a jogállamiság. Ami nyilvánvaló marhaság, de Judith asszony logikájából ez következik.
Sajnos jogi köntösbe bújtatott politikai vádiratából az is következik, hogy ő sokkal jobban tudja a magyaroknál azt, hogy mit cselekedjen Magyarország. Ezzel semmibe veszi, hogy hazánkban egy politikai erő háromszor egymás után kapott politikai felhatalmazást a kormányzásra.
A vasárnapi svéd választások is rávilágítanak, hogy az állampolgárok akaratát figyelembe vevő erők sokkal jobban szerepeltek, mint korábban. A jövőben nem lehet nélkülük a svéd politika irányát megszabni, ahogy a V4-eken kívül Ausztriában, Olaszországban, Bajorországban se. A régi Európa képviselői, köztük a néhány százalékos zöldpárti holland politikus is, láthatóan elvesztették a kapcsolatukat a valósággal, az állampolgári igényekkel. Az újak pedig – nem kis mértékben Orbán Viktor iránymutatása alapján – a jövő évi európai parlamenti választások révén visszaállíthatják a keresztényi, erős nemzetállami szövetségre épülő Európai Uniót. Hiszen az unióra szükség van! De csak olyanra, amely az európai polgárok érdekeit figyelembe veszi. Schuman mondta, „Európa keresztény lesz, vagy nem lesz.” S az lesz az igazi hab a tortán, ha a Sargentini-félék liberális förmedvényeit a kukába dobja.
Horváth K. József - https://leander.blogstar.hu

Megjegyzések
Megjegyzés küldése