Ez már az elhárítás rémálmát festi fel.
Amikor a titkosszolgálatok, azon belül az elhárítás alapvető
feladatairól beszélünk, a laikus, de érdeklődő hírfogyasztók is kapásból
fel tudnak sorolni jó néhányat. Ilyen a kémelhárítás, a
terrorelhárítás, az alkotmányos rend védelme a politikai szélsőségekkel
szemben.
Napjaink egyik legnagyobb kihívását az iszlám radikalizmus nyílt, sokszor agresszív támadása elleni küzdelem jelenti, amelynek legfontosabb frontvonala a terrorizmus elleni harc. Emellett megjelent egy új kihívás is, amelyre szintén reagálnia kell az elhárításnak.
Ez pedig az iszlám radikalizmus tudatos, szisztematikus beépülési törekvése az európai hadseregekbe, rendvédelmi szervekbe, sőt a titkosszolgálatokba is. Ez politikailag kényes kérdés, hiszen könnyen rásüthetik a problémát feszegetőkre a rasszizmus bélyegét, ám a probléma ma már létezik földrészünkön is.
Nézzünk két példát. Oroszországra jelenleg úgy tekintünk, mint főként katonailag, de gazdaságilag is újra erősödő birodalomra, amely ismét aktívabbá vált a világpolitikában is. Arról ritkábban esik szó, hogy az iszlám radikalizmus terjedése milyen mélyen érinti Oroszországot is.
Jelenleg a lakosságának mintegy 15 százaléka muzulmán vallású, de ez a szám harminc éven belül megduplázódhat. Az orosz hadseregben a muzulmán vallású katonák aránya már elérte a 20 százalékot.
A The Washington Timesban Daniel Pipes iszlámszakértő által publikált elemzés szerint a következő évtizedekben a Nyugatnak fel kell készülnie arra, hogy egy állig felfegyverzett, muzulmánok által dominált, nukleáris nagyhatalom Oroszországgal nézhet szembe. A statisztikai előrejelzések alapján valóban számolni kell ezzel az alapjaiban újszerű fenyegetéssel.
Ha megnézzük a nyugat-európai trendeket, akkor az illegális migráció folyamatossá válásával ez a veszély Európa nyugati felét is fenyegeti.
Németországban 2016-ban a Bundeswehrben szolgálatot teljesítők 26 százaléka volt bevándorlóhátterű. Talán ez az adat is hatással volt arra, hogy a német kormány arról döntött ebben az évben, hogy előzetes átvilágítás alá kell vonni a hadseregbe jelentkezőket.
Addig ugyanis elég volt a felvételhez erkölcsi bizonyítvány és egy nyilatkozat az alkotmány iránti elkötelezettségről. A 2017-ben életbe lépett szigorítás szerint vizsgálni kell a jelentkező környezetét, kapcsolati körét, esetleges radikális politikai, vallási nézeteit is.
A probléma súlyosságát mutatja, hogy a törvény hatálybalépésével szinte egy időben kiszivárgott/kiszivárogtatott hangfelvétel tanúsága szerint a berlini rendőr-akadémia oktatói a bevándorlóhátterű kadétokkal szembeni fegyelmi és biztonsági problémákról beszélnek.
Az egyik tanár így fogalmazott: „Ezek nem kollégák, hanem maga az ellenség. Az ellenség már a soraink között van.” A német katonai elhárítás vezetője, Christof Gramm is annak az aggodalmának adott hangot, hogy reális veszélye van annak, hogy a jövőbeni terrorakciók elkövetőit a német hadseregben képzik ki. Beszédes adat, hogy az elmúlt években mintegy harminc leszerelt német katona csatlakozott az Iszlám Államhoz és soraiban harcolt Szíriában.
Talán a két ország példája is elég ahhoz, hogy az elhárítás szempontjából ezt az új biztonsági problémát is érzékeltessük. Sajnálatos módon a fegyveres, rendvédelmi szervek Európa számos országában komoly utánpótlási gondokkal küzdenek.
A sorkatonai szolgálat felszámolását követően a szerződéses hadseregbe jelentkezők között nő azok száma, akiket anyagi-egzisztenciális okok motiválnak. A kevés jelentkező esetében pedig a biztonsági szűrés sokszor felületes, csupán bürokratikus, hiszen a létszám feltöltése válik elsődleges szemponttá. Az iszlám radikalizmus veszélye pedig két irányból is fenyegeti ezeket a fegyveres szervezeteket. Az elhárítás szempontjából a legfenyegetőbb, ha az iszlám terrorszervezetek tudatosan, professzionálisan törekszenek arra, hogy híveiket beépítsék az erőszakszervezetekbe.
Tudatosan eltitkolva radikális nézeteiket, megtévesztve a környezetüket, eminens katonaként szereznek komoly fegyveres, közelharci, robbantási ismereteket, megismerik a városi harc taktikai elemeit, kommunikációs módszereket, kódokat, sőt komoly fegyverrendszerek kezelésében is jártasságot szerezhetnek.
Az ilyen tudatosan beépített „ügynökök” pedig már újabb biztonsági kockázatot is teremtenek. Elősegíthetik további szimpatizánsok beszivárgását, speciális, különösen érzékeny fegyverek, illetve ezek elleni védelmi eszközök megismerése céljából. Gyakorlatilag olyan ellenséges sejteket hozhatnak létre, amelyek akár belső bomlasztásra, szabotázsakciók végrehajtására is alkalmasak lehetnek.
A fenyegetés másik iránya a hadseregben, rendvédelemben szolgáló, mérsékelt, polgáriasult iszlám vallású társaik radikalizálása, zsarolás, fenyegetés vagy meggyőzés útján. Számos példát látunk arra, hogy Nyugat-Európában a polgári életben egy-egy radikális imám, hitszónok miként képes hetek-hónapok alatt úgy befolyásolni az arra fogékonyakat, hogy terrorakciók végrehajtói válnak belőlük a közvetlen környezetük számára sokszor érthetetlen, láthatatlan módon.
Az elhárításnak mind a tudatos beépülés, mind a gyors radikalizálódás nagyon komoly szakmai kihívást jelent. Ugyanis a katonai, rendvédelmi, titkosszolgálati szervezetek egyik legfontosabb biztonsági eleme a bizalmon alapuló belső kohézió. Ha ez megtörik, mert kiderül, hogy egy idegen állam hírszerzése tudott beépülni a sorai közé, vagy egy radikális iszlám terrorszervezet ismerte meg a módszereit, objektumait, sőt védett munkatársait, az alapjaiban zilálhatja szét a szervezetet.
Sokszor éppen ez az ellenség célja, demoralizálni az ellenfelét. Az elmúlt napok híre volt, hogy Franciaországban egy 2016-ban végrehajtott iszlamista indíttatású rendőrgyilkossággal kapcsolatos nyomozás során őrizetbe vettek egy rendőrnőt és radikalizálódott iszlamista lányát is.
Ez már az elhárítás rémálmát festi fel, amikor az ellenség már bejutott, bejuthatott a kapukon belülre, beépült a védett szervezetbe.
Bizony, az őrzőket is őrizni kell.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Napjaink egyik legnagyobb kihívását az iszlám radikalizmus nyílt, sokszor agresszív támadása elleni küzdelem jelenti, amelynek legfontosabb frontvonala a terrorizmus elleni harc. Emellett megjelent egy új kihívás is, amelyre szintén reagálnia kell az elhárításnak.
Ez pedig az iszlám radikalizmus tudatos, szisztematikus beépülési törekvése az európai hadseregekbe, rendvédelmi szervekbe, sőt a titkosszolgálatokba is. Ez politikailag kényes kérdés, hiszen könnyen rásüthetik a problémát feszegetőkre a rasszizmus bélyegét, ám a probléma ma már létezik földrészünkön is.
Nézzünk két példát. Oroszországra jelenleg úgy tekintünk, mint főként katonailag, de gazdaságilag is újra erősödő birodalomra, amely ismét aktívabbá vált a világpolitikában is. Arról ritkábban esik szó, hogy az iszlám radikalizmus terjedése milyen mélyen érinti Oroszországot is.
Jelenleg a lakosságának mintegy 15 százaléka muzulmán vallású, de ez a szám harminc éven belül megduplázódhat. Az orosz hadseregben a muzulmán vallású katonák aránya már elérte a 20 százalékot.
A The Washington Timesban Daniel Pipes iszlámszakértő által publikált elemzés szerint a következő évtizedekben a Nyugatnak fel kell készülnie arra, hogy egy állig felfegyverzett, muzulmánok által dominált, nukleáris nagyhatalom Oroszországgal nézhet szembe. A statisztikai előrejelzések alapján valóban számolni kell ezzel az alapjaiban újszerű fenyegetéssel.
Ha megnézzük a nyugat-európai trendeket, akkor az illegális migráció folyamatossá válásával ez a veszély Európa nyugati felét is fenyegeti.
Németországban 2016-ban a Bundeswehrben szolgálatot teljesítők 26 százaléka volt bevándorlóhátterű. Talán ez az adat is hatással volt arra, hogy a német kormány arról döntött ebben az évben, hogy előzetes átvilágítás alá kell vonni a hadseregbe jelentkezőket.
Addig ugyanis elég volt a felvételhez erkölcsi bizonyítvány és egy nyilatkozat az alkotmány iránti elkötelezettségről. A 2017-ben életbe lépett szigorítás szerint vizsgálni kell a jelentkező környezetét, kapcsolati körét, esetleges radikális politikai, vallási nézeteit is.
A probléma súlyosságát mutatja, hogy a törvény hatálybalépésével szinte egy időben kiszivárgott/kiszivárogtatott hangfelvétel tanúsága szerint a berlini rendőr-akadémia oktatói a bevándorlóhátterű kadétokkal szembeni fegyelmi és biztonsági problémákról beszélnek.
Az egyik tanár így fogalmazott: „Ezek nem kollégák, hanem maga az ellenség. Az ellenség már a soraink között van.” A német katonai elhárítás vezetője, Christof Gramm is annak az aggodalmának adott hangot, hogy reális veszélye van annak, hogy a jövőbeni terrorakciók elkövetőit a német hadseregben képzik ki. Beszédes adat, hogy az elmúlt években mintegy harminc leszerelt német katona csatlakozott az Iszlám Államhoz és soraiban harcolt Szíriában.
Talán a két ország példája is elég ahhoz, hogy az elhárítás szempontjából ezt az új biztonsági problémát is érzékeltessük. Sajnálatos módon a fegyveres, rendvédelmi szervek Európa számos országában komoly utánpótlási gondokkal küzdenek.
A sorkatonai szolgálat felszámolását követően a szerződéses hadseregbe jelentkezők között nő azok száma, akiket anyagi-egzisztenciális okok motiválnak. A kevés jelentkező esetében pedig a biztonsági szűrés sokszor felületes, csupán bürokratikus, hiszen a létszám feltöltése válik elsődleges szemponttá. Az iszlám radikalizmus veszélye pedig két irányból is fenyegeti ezeket a fegyveres szervezeteket. Az elhárítás szempontjából a legfenyegetőbb, ha az iszlám terrorszervezetek tudatosan, professzionálisan törekszenek arra, hogy híveiket beépítsék az erőszakszervezetekbe.
Tudatosan eltitkolva radikális nézeteiket, megtévesztve a környezetüket, eminens katonaként szereznek komoly fegyveres, közelharci, robbantási ismereteket, megismerik a városi harc taktikai elemeit, kommunikációs módszereket, kódokat, sőt komoly fegyverrendszerek kezelésében is jártasságot szerezhetnek.
Az ilyen tudatosan beépített „ügynökök” pedig már újabb biztonsági kockázatot is teremtenek. Elősegíthetik további szimpatizánsok beszivárgását, speciális, különösen érzékeny fegyverek, illetve ezek elleni védelmi eszközök megismerése céljából. Gyakorlatilag olyan ellenséges sejteket hozhatnak létre, amelyek akár belső bomlasztásra, szabotázsakciók végrehajtására is alkalmasak lehetnek.
A fenyegetés másik iránya a hadseregben, rendvédelemben szolgáló, mérsékelt, polgáriasult iszlám vallású társaik radikalizálása, zsarolás, fenyegetés vagy meggyőzés útján. Számos példát látunk arra, hogy Nyugat-Európában a polgári életben egy-egy radikális imám, hitszónok miként képes hetek-hónapok alatt úgy befolyásolni az arra fogékonyakat, hogy terrorakciók végrehajtói válnak belőlük a közvetlen környezetük számára sokszor érthetetlen, láthatatlan módon.
Az elhárításnak mind a tudatos beépülés, mind a gyors radikalizálódás nagyon komoly szakmai kihívást jelent. Ugyanis a katonai, rendvédelmi, titkosszolgálati szervezetek egyik legfontosabb biztonsági eleme a bizalmon alapuló belső kohézió. Ha ez megtörik, mert kiderül, hogy egy idegen állam hírszerzése tudott beépülni a sorai közé, vagy egy radikális iszlám terrorszervezet ismerte meg a módszereit, objektumait, sőt védett munkatársait, az alapjaiban zilálhatja szét a szervezetet.
Sokszor éppen ez az ellenség célja, demoralizálni az ellenfelét. Az elmúlt napok híre volt, hogy Franciaországban egy 2016-ban végrehajtott iszlamista indíttatású rendőrgyilkossággal kapcsolatos nyomozás során őrizetbe vettek egy rendőrnőt és radikalizálódott iszlamista lányát is.
Ez már az elhárítás rémálmát festi fel, amikor az ellenség már bejutott, bejuthatott a kapukon belülre, beépült a védett szervezetbe.
Bizony, az őrzőket is őrizni kell.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Jól fogalmazott szöveg, de nem több. A magyaroknak máskép kellene gondolkodni, különösen Trianon után. Mikor előtte valóban be lett engedve az ellenség, hogy utána levágjon a magyar történelmű testből kb. 72 %.
VálaszTörlésMiért akarja ez a 28 % maradék Magyarország azokat megvédeni, akik ezt az 1000 éves országot szétromboltak és a mai napig raggalmazák továbbá a magyart.
A megoldást ma abban kellene keresni, hogy a maradék Magyarország NE exponálja magát semmibe és mégis csinálja a saját dolgát. Ha tán megint jönnének migránsok ezeket ne Budapestre irányítsák, hanem azonal Szlovákia felé. Hogy ők is érezék, mit jelent a felcserélés amit a mai napig követnek el a magyarság ellen. Így őket rákényszeríteni arra, hogy ők is exponáljak magukat ebben a migráns témában. Tehát abba, hogy akkor nekik is tovább kell kitoloncolni a migránsokat Csehország- vagy Lengyelországba.
Amit a belső ellenséget illeti, hát nézék meg az Interneten, mit mondanak az egyesek Magyarország ellen és nem csak a kormány vagy a FIDESZ ellen, ne mondván Orbán ellen. Nézék meg a Balogh Éva blogot, amely Ámerika és Kanadából igaz működnek Magyarország ellen, de számtalan belső ellenséget megszerveztek Magyarországon belül. Ott van Hévíz közelében egy "Wolf777" nevezetű Magyarországból származó német, aki már évek óta a legcsúnyáját állít Magyarországról és senki sem zaklatja. Éhez tartoznak jó néhányan akik a magyar tudományos akadémián jó pénzt kapnak, hogy dolgozzanak a saját hazájuk ellen? És maguk keresnek beépítet "iszlamistákat"? Kik hát ezek?
Ez elsődlegesebb!
Tisztelettel
giorgio.magyaroni@gmail.com