Amikor a titkosszolgálatok közötti együttműködésről beszélünk, akkor
mindig gyorsan leszögezzük, hogy a két- vagy többoldalú információcsere,
közös műveletek alapvető feltétele a bizalom. A bizalom, aminek
kiépítése mindig egy fokozatos, hosszú folyamat eredménye lehet, ám egy
rosszul sikerült akció, kommunikációs hiba pillanatok alatt tönkre is
teheti.
A szolgálatok közös munkájának egyik leginkább természetes területe a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Hiszen itt lehet a legkönnyebben megtalálni a kölcsönös érdekek mentén az együttműködési felületeket, és nem utolsó sorban itt sérülnek legkevésbé a nemzeti érdekek.
Európában a 2015-ös illegális migrációs és terrorhullám óta a médiában is felerősödött a szolgálatok együttműködésének igénye. Ez a közös munka alapvetően a NATO és az EU keretein belül lévő országok titkosszolgálatai között már jóval komolyabb múltra tekint vissza. Az információs csatornák kiépültek, a bizalom légköre pedig mindig dinamikus egyensúlyban van.
De az együttműködésnek van egy másik területe is, amely legalább ilyen régóta jól működik a titkosszolgálatok között, és veszélyessége nem kevésbé fenyegető. Ez pedig az atom-, a biológiai és a vegyi fegyverek, ezek előállításához szükséges kettős célra felhasználható eszközök illegális kereskedelme. Szakmai nyelven ezt hívjuk proliferációnak.
Nézzünk néhány egyszerű példát: a fejlődő világ országai évtizedek óta igyekeznek olyan licenceket, gyártósorokat vásárolni főként európai, észak-amerikai cégektől, amelyek segítségével műtrágyát, mezőgazdasági kemikáliákat tudnak gyártani. Vagy lakosságuk jobb egészségügyi ellátásához oltóanyagokat, kutatás-fejlesztéshez csúcstechnikát képviselő berendezéseket vásárolnak.
Azonban ezeken a gyártósorokon az eredeti célokkal szemben robbanóanyagot, harci gázokat, idegmérgeket, sőt biológiai hadviselésre alkalmas vírusokat is lehet kutatni vagy előállítani is, amelyek aztán egyes országok vezetésének kezében nagyon komoly fenyegetést jelentő fegyverekké válhatnak, vagy szélsőséges terrorszervezetek kezébe is juthatnak. Láttuk, hogy Szíriában harci gázokat vetettek be, Angliában idegméreggel próbáltak meggyilkolni dezertált kettős ügynököket. Most nem az elkövető kiléte a fontos, hanem a veszély.
Persze az eszközök, módszerek finomodnak, változnak, de már az ókor óta tudjuk, hogy mérgezett itallal ellenséges uralkodókat, hadvezéreket lehet meggyilkolni, romlott élelmiszerrel, mérgezett ivóvízzel hadseregeket lehet harcképtelenné tenni.
Azt szoktuk mondani, hogy ami igazán fontos dolog Európa életében, azt a rómaiak már tudták. Sok mindennel igazolhatnánk ezt az állítást, de most csak egyet emeljünk ki. A római légiók hódításaik során az akkor ismert világ döntő részét bejárták. A küldetésük végét követően – mielőtt Itália földjére léptek – kötelező volt a katonáknak kijelölt, zárt körletekben, sok esetben adriai szigeteken több hetet várakozniuk, hogy kiderüljön, hoztak-e magukkal bármilyen fertőző betegséget.
Egy-egy súlyos járvány kirobbanása a lakosság jelentős részét is elpusztíthatta, ezt a kockázatot kívánták a karanténban tartással minimalizálni. Miért is írtam eddig a biológiai hadviselésről, római légiók karanténban tartásáról?
Azért, mert az iszlám radikalizmus kapcsán csak a klasszikus terrorveszélyről beszélünk. Igaz, hogy eddig még csak ezzel találkoztunk, de a titkosszolgálatoknak előre kell gondolkodniuk. A 2015 óta ellenőrizetlenül Európára zúdult tömeg esetében nemcsak a személyazonosságukat, esetleges szélsőséges nézeteiket, valós céljaikat nem ismerjük, de az egészségi állapotukat sem. Nem tudjuk, hogy hányan és milyen kórokozókat hordoznak magukban, amelyekkel szemben a szülőföldjükön élőkben már kialakult valamiféle immunitás, ám az európai lakosságra súlyos veszélyt jelenthetnek.
Többek között ezért is van az, hogy a missziós területekre kiküldött katonáinknak a célország egészségügyi, klimatikus helyzetéhez igazodó oltási csomagokat állítanak össze a nemzetközi tapasztalatok alapján. A migránsokat mindenféle érdemi ellenőrzés nélkül Európába beengedő politikusokat nemcsak a terrorizmus, a szervezett bűnözés, hanem a potenciális egészségügyi fenyegetés miatt is felelősség terheli.
A hibrid háborúról beszélve egy véletlenül vagy szándékosan kirobbantott járvány is a támadó kezére játszhat. Ahogy az is, ha az egészségügyi ellátó rendszert túlterheli, vagy lebénítja a beérkezett tömegben lévő betegek kezelése. Ma Európában egy HIV-fertőzött éves kezelése több ezer euróra rúghat.
És akkor még nem beszéltünk a szándékos biológiai, vegyi támadásokról. Németországban az elmúlt napokban a hatóságok egy rendkívül erős méreggel – ricinnel – tervezett terrorakciót hiúsítottak meg. A titkosszolgálat most jól dolgozott. Ám a véletlenül behurcolt betegségeken túl nem tudjuk, hogy a közel-keleti diktatúrák illegális laboratóriumaiból, titkos raktáraiból mi került a terroristák kezébe.
Mint azt sem, hogy maguk a terrorszervezetek milyen vegyi vagy biológiai fegyverként is használható vegyületek létrehozására tettek kísérletet. Ahogy az illegális bevándorlók mobiltelefonjait, laptopjait sem ellenőrizhették a szolgálatok az emberi jogok túlféltése miatt, úgy azt sem, hogy a csomagokban milyen ampullák, gyógyszernek látszó pasztillák érkeztek földrészünkre. Mivel nyugat-európai politikusok a karantén lényegét is elfelejtették, így azt sem tudjuk, hány két lábon járó, időzített biológiai bomba él közöttünk.
Ezért is lenne döntő fontosságú a már Európában lévők személyazonosságának megismerése, egészségügyi szűrésük végrehajtása, a jogosulatlanul itt tartózkodók gyorsított kitoloncolása. Emellett alapvetően fontos a jövőre nézve az Európán kívüli hot-spotok felállítása, ahol nemcsak a jogi és biztonsági ellenőrzéseket lehet elvégezni, hanem egyfajta karanténként az egészségügyi vizsgálatokat is az esetleges lappangási idő figyelembe vételével. Ez által lehetne egy vétlen vagy szándékos biológiai támadás esélyét jelentősen csökkenteni.
Horváth József - www.magyaridok.hu
A szolgálatok közös munkájának egyik leginkább természetes területe a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Hiszen itt lehet a legkönnyebben megtalálni a kölcsönös érdekek mentén az együttműködési felületeket, és nem utolsó sorban itt sérülnek legkevésbé a nemzeti érdekek.
Európában a 2015-ös illegális migrációs és terrorhullám óta a médiában is felerősödött a szolgálatok együttműködésének igénye. Ez a közös munka alapvetően a NATO és az EU keretein belül lévő országok titkosszolgálatai között már jóval komolyabb múltra tekint vissza. Az információs csatornák kiépültek, a bizalom légköre pedig mindig dinamikus egyensúlyban van.
De az együttműködésnek van egy másik területe is, amely legalább ilyen régóta jól működik a titkosszolgálatok között, és veszélyessége nem kevésbé fenyegető. Ez pedig az atom-, a biológiai és a vegyi fegyverek, ezek előállításához szükséges kettős célra felhasználható eszközök illegális kereskedelme. Szakmai nyelven ezt hívjuk proliferációnak.
Nézzünk néhány egyszerű példát: a fejlődő világ országai évtizedek óta igyekeznek olyan licenceket, gyártósorokat vásárolni főként európai, észak-amerikai cégektől, amelyek segítségével műtrágyát, mezőgazdasági kemikáliákat tudnak gyártani. Vagy lakosságuk jobb egészségügyi ellátásához oltóanyagokat, kutatás-fejlesztéshez csúcstechnikát képviselő berendezéseket vásárolnak.
Azonban ezeken a gyártósorokon az eredeti célokkal szemben robbanóanyagot, harci gázokat, idegmérgeket, sőt biológiai hadviselésre alkalmas vírusokat is lehet kutatni vagy előállítani is, amelyek aztán egyes országok vezetésének kezében nagyon komoly fenyegetést jelentő fegyverekké válhatnak, vagy szélsőséges terrorszervezetek kezébe is juthatnak. Láttuk, hogy Szíriában harci gázokat vetettek be, Angliában idegméreggel próbáltak meggyilkolni dezertált kettős ügynököket. Most nem az elkövető kiléte a fontos, hanem a veszély.
Persze az eszközök, módszerek finomodnak, változnak, de már az ókor óta tudjuk, hogy mérgezett itallal ellenséges uralkodókat, hadvezéreket lehet meggyilkolni, romlott élelmiszerrel, mérgezett ivóvízzel hadseregeket lehet harcképtelenné tenni.
Azt szoktuk mondani, hogy ami igazán fontos dolog Európa életében, azt a rómaiak már tudták. Sok mindennel igazolhatnánk ezt az állítást, de most csak egyet emeljünk ki. A római légiók hódításaik során az akkor ismert világ döntő részét bejárták. A küldetésük végét követően – mielőtt Itália földjére léptek – kötelező volt a katonáknak kijelölt, zárt körletekben, sok esetben adriai szigeteken több hetet várakozniuk, hogy kiderüljön, hoztak-e magukkal bármilyen fertőző betegséget.
Egy-egy súlyos járvány kirobbanása a lakosság jelentős részét is elpusztíthatta, ezt a kockázatot kívánták a karanténban tartással minimalizálni. Miért is írtam eddig a biológiai hadviselésről, római légiók karanténban tartásáról?
Azért, mert az iszlám radikalizmus kapcsán csak a klasszikus terrorveszélyről beszélünk. Igaz, hogy eddig még csak ezzel találkoztunk, de a titkosszolgálatoknak előre kell gondolkodniuk. A 2015 óta ellenőrizetlenül Európára zúdult tömeg esetében nemcsak a személyazonosságukat, esetleges szélsőséges nézeteiket, valós céljaikat nem ismerjük, de az egészségi állapotukat sem. Nem tudjuk, hogy hányan és milyen kórokozókat hordoznak magukban, amelyekkel szemben a szülőföldjükön élőkben már kialakult valamiféle immunitás, ám az európai lakosságra súlyos veszélyt jelenthetnek.
Többek között ezért is van az, hogy a missziós területekre kiküldött katonáinknak a célország egészségügyi, klimatikus helyzetéhez igazodó oltási csomagokat állítanak össze a nemzetközi tapasztalatok alapján. A migránsokat mindenféle érdemi ellenőrzés nélkül Európába beengedő politikusokat nemcsak a terrorizmus, a szervezett bűnözés, hanem a potenciális egészségügyi fenyegetés miatt is felelősség terheli.
A hibrid háborúról beszélve egy véletlenül vagy szándékosan kirobbantott járvány is a támadó kezére játszhat. Ahogy az is, ha az egészségügyi ellátó rendszert túlterheli, vagy lebénítja a beérkezett tömegben lévő betegek kezelése. Ma Európában egy HIV-fertőzött éves kezelése több ezer euróra rúghat.
És akkor még nem beszéltünk a szándékos biológiai, vegyi támadásokról. Németországban az elmúlt napokban a hatóságok egy rendkívül erős méreggel – ricinnel – tervezett terrorakciót hiúsítottak meg. A titkosszolgálat most jól dolgozott. Ám a véletlenül behurcolt betegségeken túl nem tudjuk, hogy a közel-keleti diktatúrák illegális laboratóriumaiból, titkos raktáraiból mi került a terroristák kezébe.
Mint azt sem, hogy maguk a terrorszervezetek milyen vegyi vagy biológiai fegyverként is használható vegyületek létrehozására tettek kísérletet. Ahogy az illegális bevándorlók mobiltelefonjait, laptopjait sem ellenőrizhették a szolgálatok az emberi jogok túlféltése miatt, úgy azt sem, hogy a csomagokban milyen ampullák, gyógyszernek látszó pasztillák érkeztek földrészünkre. Mivel nyugat-európai politikusok a karantén lényegét is elfelejtették, így azt sem tudjuk, hány két lábon járó, időzített biológiai bomba él közöttünk.
Ezért is lenne döntő fontosságú a már Európában lévők személyazonosságának megismerése, egészségügyi szűrésük végrehajtása, a jogosulatlanul itt tartózkodók gyorsított kitoloncolása. Emellett alapvetően fontos a jövőre nézve az Európán kívüli hot-spotok felállítása, ahol nemcsak a jogi és biztonsági ellenőrzéseket lehet elvégezni, hanem egyfajta karanténként az egészségügyi vizsgálatokat is az esetleges lappangási idő figyelembe vételével. Ez által lehetne egy vétlen vagy szándékos biológiai támadás esélyét jelentősen csökkenteni.
Horváth József - www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése