Újabb pénzeső a nácizó ballib értelmiségre

Reméljük, a kedves olvasók megfogadták tanácsunkat, és június 23-án ellátogattak a Prőhle Gergely vezette Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol – mint írtuk – Gyurcsány Ferenc pártjának gyémánt fokozatú rettegője, Vágó István kvízmester pallérozhatta a tudásukat. 

Ha nem voltak, magukra vessenek, mert sorozatunk új részét kvízkérdéssel kezdjük, amelynek megválaszolásához a felkészülés elengedhetetlen. A feladat a következő: ki mondta a következő idézeteket? 

Spiró György, Verebes István, Szász János, avagy Dragomán György?

1. „A világon nincs olyan hely, ahol gazdagabb lenne a kulturális élet, mint Budapesten. Ötszázféle színházi előadást láthatsz egy hónapban. A világon nincs olyan hely, ahol öt amerikai musical megy egy épületben.
A My Fair Ladyt is megcsinálták húsz városban, ami rendkívüli.”

2. „A Kádár-korszak második felében nagyobb volt a szabadság a kulturális életben, mint ma. Ma nem tiltanak be semmit, de el sem készülhet a mű, ha az alkotója nem elég lojális a hatalomhoz. Anyagilag kivéreztetnek független szellemi műhelyeket.”

Amíg gondolkodnak, Lendvai Ildikót, a kommunista diktatúra egyik fő cenzorát konferáljuk fel. Az újabban közíróvá átvedlett volt szocialista politikust sorozatunk meglehetősen felzaklatta; gondolhatják, ő igazán ért a kultúrához, hiszen többedmagával azzal foglalkozott, mit tiltson be és mit ne. A Kultúrszalon internetes újság ajánlja figyelmünkbe a június 23-án megjelent kiváló munkát, mint írják: „Lendvai Ildikó a Népszava szombati publicistája. Figyelemre méltó írásai a véleményrovat második oldalán látnak napvilágot.

A mai számban Egy kis könyvégetést? címmel az Orbán-kormány kulturális térhódításáról fogalmazta meg az álláspontját. Tapintatosan utalt arra, hogy nyolcvan éve, az első zsidótörvény nyomán is listázás, kirekesztés jött divatba a szellemi életben, és könyvégetés lett belőle.”

Nyakunkon a nácizmus, retteg a volt kommunista főcenzor – derülhetnek most egy jót a tájékozottabb olvasók, megjegyezve: már csak az lenne viccesebb, ha a Lendvait méltató portált a Fidesz támogatná. Ezen megint jót lehetne nevetni. Nos, ne zavartassák magukat, nevessenek nyugodtan, a honlapon azt olvassuk, hogy az oldal fő támogatója a nyíregyházi fideszes diktatúra által fenntartott Móricz Zsigmond Színház. Ebben viszont már tényleg semmi meglepő nincs, hiszen még Budapesten sem tartják olyan becsben a rettegőket, mint például Nyíregyházán. Itt a kultúrát – hogy a rettegő Závada Pál legutóbbi nyíregyházi mondatait idézzük; igaz, más értelemben használta (lásd sorozatunk 7. részét) – kiadták gebinbe a balliberálisoknak.

De igazságtalanok lennénk, ha most kipécéznénk ezt a várost, hiszen majdnem mindenhol ugyanez a helyzet, Székesfehérvártól Gyuláig az önkormányzatok által támogatott kulturális projektek garantálják, hogy jó megélhetéshez jussanak a balliberális értelmiségi holdudvar rettegői. A színházak repertoárja szinte minden városban vegytiszta kozmopolita összeállítás. Thália templomaiból sok helyen kiirtották a magyar szellemet, a magyar identitást, rettegők cirkuszává züllesztve a színpadot. Így hát nem egy esetben lehet tapsolni az olcsó kabaréknak, homoszexuális szeánsz­ként bemutatott magyar drámáknak, kiforgatott, modernizált, aberrált daraboknak. Mert ugye ez az igazi művészet, amit mi nem érthetünk, mert bunkók vagyunk.

Ezért kellett a fullasztó légkör elől elmenekülnie Franciaországba Schilling Árpádnak és feleségének, Sárosdi Lilla művésznőnek is. Mindketten tele szájjal szidhatták az elmúlt nyolc évben a Fidesz-diktatúrát a Fidesz-elnyomás által fenntartott intézményekben, ahol nagyszerű darabokat adtak elő, természetesen támogatásból. Például a Lúzer című előadást, amelyben (a YouTube-on érdemes megnézni!) Schilling úr, miközben vicsorog vagy tíz percet a Fidesz-diktatúrára, meztelenre vetkőzik, hogy a nézők a testére írják az elnyomást jelképező szavakat. Sárosdi Lilla művésznő – aki azzal híresült el, hogy állítólag szexuá­lisan molesztálták – szintén ledobja a ruháit, meztelen testét borral öntik le, később egy párnát szétszakítva tollal terítik be. Sárosdi művésznő ezután pucéran, borosan, tollasan elkezd üvölteni, majd a nézők előtt a mikrofont feltolja a nemi szervébe és maszturbálni kezd. Az összes egyéb szereplő vonaglik, vergődik, üvölt, a végén pedig Schilling urat bepelenkázzák. Itt a vége, fuss el véle!

Láthatják, fantasztikus darabról van szó. Meg tombol az elnyomás, nincs szólásszabadság, mert hát mégiscsak diktatúra van! „A fél ország retteg, nehogy valami olyat mondjon, tegyen, amiért kirúghatják a munkahelyéről. Kádár idejében, ha valakit ideológiai okokból kitettek az állásából, lehet, hogy egy darabig nem kapott egyetemi katedrát, de azért nem kellett éhen halnia. Ma ez bárkivel megtörténhet” – mondta Verebes István színész-rendező úr a 168 Óra június 10-i számában. Hát persze hogy megtörténhet! Sorozatunk olvasói tisztában vannak azzal, hogy a temetők tele vannak az orbáni diktatúra balliberális áldozataival. Rengetegen haltak éhen, hiszen nem volt idejük enni a pénzeszsákok hazacipelése miatt, amivel a mindennapi terror megnyomorította őket.

De vajon ki tett még ilyet a történelemben? Lengyel László a Népszava június 23-i számában megtalálja a választ. Mint írja, Orbán Viktor inkább emlékeztet Rákosi Mátyásra, mint a kései Kádárra. Lendvai Ildikó viszont Szálasira gondol. Ujhelyi István szocialista politikus inkább Sztálint látja megtestesülni a kormányfőben. Szávay István (Jobbik) honatya pedig korábban Hitler szellemiségét vélte felfedezni, míg tavaly a plakáttörvény elfogadása után jobbikos sajtóorgánumok Kim Dzsong Un észak-koreai diktátort állították párhuzamba Orbán Viktorral. Nem csoda, hogy ezek után magát Belzebubot is a sárga irigység emészti.

Viszont hogy nagy baj van, azt külföldön is látják. A Democratization folyóiratban megjelent dokumentum szerint csak az elmúlt évben 24 országban építették le a demokráciát. Sejthetik, hogy hazánk is idetartozik, sőt mint írják: „Különösen rossz a helyzet Magyarországon és Lengyelországban, ahol a tanulmány szerzői jelentős visszaesést könyveltek el a demokrácia tekintetében.” A Varieties of Democracy című tanulmány a világ háromezer szakértőjének jelentése alapján állt össze – írja a Népszava június 22-i számában. A látszat ellenére nem mindenhol ilyen sötét a helyzet. A jelentés szerint „csak Afrikában érzékelhetők kedvező változások”. Ilyen ország például Nigéria: „Választási autokrácia helyett választási demokráciának tekinthető.”

Igazán megnyugtató, hogy ennyire terjed a választási demokrácia ott, ahol a lakosság pontos számát sem tudják megállapítani. Apró szépséghiba, hogy Nigéria legnagyobb városát, Lagost a világ egyik legveszélyesebb településének tartják, helyi beszámolók szerint gyakoriak az erőszakos bűncselekmények Nigériában, és ezeket rendőri vagy katonai egyenruhát viselő bűnözők követik el. Az úttorlaszok alkalmazásával végbevitt fegyveres támadás jellemző bűnesetnek számít.

Még a Wikipédia is azt írja: „Nigéria északi területein különösen aktív a Boko Haram iszlamista terrorszervezet, mely azt hirdeti, hogy a nyugati típusú oktatás és életmód bűn. A neve is ebből ered, a boko nem csupán a tanítást foglalja magában, hanem az egész nyugati civilizációt, életfelfogást, világnézetet, a haram szó pedig azt jelenti: tilos. Közösséget vállalt az Iszlám Állam terrorszervezettel.”

Nigéria azért is jó hely, mert ott nem tombol az antiszemitizmus, nem dühöng a nácizmus, a rasszizmus, a kirekesztés, az idegengyűlölet, mint Magyarországon. Nincs is olyan nigériai, aki be merné tenni a lábát hazánkba, ha elolvassa, megnézi a Fischer Ádám, Fischer Iván testvérpár Magyarországról szóló nyilatkozatait. Fischer Iván, aki a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője, különböző helyeken nap mint nap ezekkel ordibálja tele a nyugati sajtót: „A magyar politikusok kulturális bűnözők”; „Az én országom tele van gyűlölködéssel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugsággal”; „Ezt a nagyzenekart meg sem érdemli Magyarország”. Fischer úr már operát is írt a náci magyarokról, amelyet a New York Times 2013. október 20-i számában így jellemzett: „Opera veszi fel a harcot a magyarországi növekvő antiszemitizmus ellen.”

A terjedelmes írás Fischer Ivánt Schiff András zongoristával és Alföldi Róbert rendezővel együtt az Orbán-rezsimmel szemben felkelő hősökként méltatja.

Fischer Iván úr meg nem érdemelt zenekarának költségvetése viszont rajtunk maradt, mint szamáron a fül. Jó nagy összeg, jó sok pénz, amivel tisztességesen elszámolni már nem nagyon tudott a „rezsimmel szemben felkelő hős”. A Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány 2013–2015 közötti gazdálkodásának ellenőrzése után tavaly novemberben az Állami Számvevőszék azt írta: „Az alapítvány az ellenőrzött időszakban államháztartási és azon kívüli forrásból összesen 5,5 milliárd forint támogatást kapott.” Azt is megállapították, hogy a szervezet nem tud törvényesen elszámolni az állami támogatással, sőt súlyos szabálytalanságok özönét tárták fel.

Szerencsére Fischer Ádámot sem hagyta a diktatúra a határ szélén, ahol folyamatosan követeli a kerítés lebontását. Migránsmentő akciók özönét indította, támogatta, közben külföldön mindenhol ódákat zengett az idegengyűlölő magyarokról. Márciusban emberi jogi díjjal tüntette ki Soros Györgyöt. Jócskán volt rá keret abban a pénzeszsákban, amellyel a Fidesz-diktatúra immár nyolc éve próbálja elnyomni.

Fischer Ádám úr most éppen Wagnerrel harcol a migránsok jogaiért – írta jú­nius 20-án a Népszava. Ki nem találnák, hol! Hát a náci Fidesz által fenntartott Művészetek Palotájában (Müpa), ahol annyi munkával látják el, hogy kis híján ínhüvelygyulladása lesz a sok vezényléstől és a pénzszámlálástól, amit érte kap. Sőt menetrendszerűen most is ő a Wagner-napok művészeti vezetője – örvendeztetett meg a jó hírrel még májusban Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója.

Fischer Ádámot most éppen Wolf-díjjal tüntették ki, és a csaknem harmincmilliós jutalmat át is utalta a migránsokat támogató Soros-szervezetnek, a Helsinki Bizottságnak, hogy még több érzékenyítőtréninget szervezzenek az idegengyűlölő magyaroknak.

Közben lejárt az időnk a kvízfeladványra. A nyertesek között egy belépőt sorsolunk ki a Prőhle úr intézetében megrendezendő őszi Margó Irodalmi Fesztiválra, ahol sok-sok rettegőt láthatnak majd. Tehát a megfejtés a következő: Verebes István rendező úr mondta mindkettőt, az elsőt 2017. október 19-én az ATV műsorában, a másodikat a már szemlézett 168 Óra-beli interjúban idén június 10-én.

Láthatjuk, hét hónap alatt észrevétlenül átmentünk a totális diktatúrába. Columbo hadnagy után már minket is csak egyvalami nem hagy nyugodni. A június 10-i 168 Óra-interjúban ugyanis van egy mondat Verebestől: „Érdekes, de az utóbbi tíz évben csak a jobboldalhoz sorolt igazgatóktól kaptam munkát.”

Önök értik ezt?

SzakácsÁrpád - www.magyaridok.hu