Úgy tűnik, a Ron Werber-i módszert immár Európa-szerte
alkalmazzák – legutóbb a „Nagy Britanniát január elsejétől elözönlő
román és bolgár munkavállalók” rémképével ijesztgették az angol
polgárokat.
Ismerős a recept nálunk is: Kovács László
akkori MSZP-elnök huszonhárommillió románnal riogatott az első
Fidesz-kormány idején, amikor Adrian Nastase és Orbán Viktor 2001.
december 22-én aláírta a státustörvényt kiegészítő megállapodást, amely
szerint országunk területén azonos feltételekkel vállalhat munkát
minden román állampolgár. A kormány rászabadította a magyarországi
munkaerőpiacra és egészségügyi rendszerre a román munkavállalókat,
harsogták minden csatornán a werberi útmutatás szerint, és a Fidesz
akkor 2002-ben el is veszítette a választásokat. Az akkori választás
szempontjából immár lényegtelen, de tény, hogy a megállapodás
értelmében egyetlen román nemzetiségű munkavállaló, egy pincér érkezett
Magyarországra.
Nemcsak David Cameron miniszterelnök,
de az ellenzék és a teljes bulvársajtó hasonló kampányba kezdett
tavaly év végén amiatt, hogy december harmincegyedikén lejárt a román
és bolgár állampolgárokat sújtó ideiglenes munkaerő-piaci korlátozás.
(Nem csak Anglia, hanem további hét nyugat-európai uniós tagállam élt a
hétéves tiltás lehetőségével.) Január elsején aztán legalább kétszáz
újságíró és több parlamenti képviselő várta a fapados repülőgéppel
érkező román és bolgár munkavállalókat az egyik londoni repülőtéren (a
témáról bővebben lapunk Hétvégi Magazinjában olvashatnak), de a
beharangozott áradat helyett mindössze egyetlen új munkás érkezett. A
bukaresti Adevarul napilap a következő címmel foglalta össze az angliai
hisztériát: „Az egyetlen román, aki elözönlötte Nagy-Britanniát”.
A Szeben megyei Pelisor falucskából érkező Victor Spirescunak már állást is szereztek a barátai: egy autómosóban fogott neki dolgozni. A sors iróniája, hogy a román fiatalembert a The Times szerint csütörtökre már ki is rúgták a munkájából, mert túl sokat beszélt telefonon. Victor utána azt nyilatkozta, hogy a brit és a román újságírók kíváncsiskodása miatt csörgött állandóan a mobilja.
Láthatjuk tehát, az egzisztenciális félelem és az idegenektől való rettegés összeurópai sajátosság, és erre sokan rájátszanak. Angliában is lesznek európai parlamenti választások a tavasszal, és sokak szerint a kampány része volt a balkáni munkavállalókkal való riogatás. Ne legyenek illúzióink: az éppen összeboruló, újracsomagolt régi baloldal is hamarosan előveszi majd a határon túli kártyát. Noha már számtalan szakértő kifejtette, hogy két, legfeljebb három mandátum sorsát befolyásolhatják a határon túl élő magyar állampolgárok szavazatai, nagy valószínűséggel nálunk is elkezdődik a riogatás azzal, hogy aki nem itt adózik, az ne szóljon bele az ügyeinkbe. Eme logika alapján azoknak sem volna szabad voksolniuk, akik külföldön dolgoznak, de még azoknak sem, akik nem fizetnek adót – a NAV statisztikája szerint nagyjából három és fél millió állampolgár fizet be adót ténylegesen Magyarországon, miközben a választásra jogosultak száma meghaladta a nyolcmilliót. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a határon túl élő magyarok idősebb generációja és a fiatalabbak felmenői ténylegesen hozzájárultak az ország építéséhez, és sok esetben ma is tőlük kapunk a hiányszakmákban (például az egészségügyben) képzett, ereje teljében lévő munkaerőt. Az ő képzésük egy fillérjébe sem került a magyar adófizetőknek.
A félelem mindenütt jó mozgósító erő a voksoláshoz. Magyarországon bejött már egyszer – jó lenne, ha másodszorra már nem sikerülne összeugrasztani magyart a magyarral.
mno.hu - Lukács Csaba
A Szeben megyei Pelisor falucskából érkező Victor Spirescunak már állást is szereztek a barátai: egy autómosóban fogott neki dolgozni. A sors iróniája, hogy a román fiatalembert a The Times szerint csütörtökre már ki is rúgták a munkájából, mert túl sokat beszélt telefonon. Victor utána azt nyilatkozta, hogy a brit és a román újságírók kíváncsiskodása miatt csörgött állandóan a mobilja.
Láthatjuk tehát, az egzisztenciális félelem és az idegenektől való rettegés összeurópai sajátosság, és erre sokan rájátszanak. Angliában is lesznek európai parlamenti választások a tavasszal, és sokak szerint a kampány része volt a balkáni munkavállalókkal való riogatás. Ne legyenek illúzióink: az éppen összeboruló, újracsomagolt régi baloldal is hamarosan előveszi majd a határon túli kártyát. Noha már számtalan szakértő kifejtette, hogy két, legfeljebb három mandátum sorsát befolyásolhatják a határon túl élő magyar állampolgárok szavazatai, nagy valószínűséggel nálunk is elkezdődik a riogatás azzal, hogy aki nem itt adózik, az ne szóljon bele az ügyeinkbe. Eme logika alapján azoknak sem volna szabad voksolniuk, akik külföldön dolgoznak, de még azoknak sem, akik nem fizetnek adót – a NAV statisztikája szerint nagyjából három és fél millió állampolgár fizet be adót ténylegesen Magyarországon, miközben a választásra jogosultak száma meghaladta a nyolcmilliót. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a határon túl élő magyarok idősebb generációja és a fiatalabbak felmenői ténylegesen hozzájárultak az ország építéséhez, és sok esetben ma is tőlük kapunk a hiányszakmákban (például az egészségügyben) képzett, ereje teljében lévő munkaerőt. Az ő képzésük egy fillérjébe sem került a magyar adófizetőknek.
A félelem mindenütt jó mozgósító erő a voksoláshoz. Magyarországon bejött már egyszer – jó lenne, ha másodszorra már nem sikerülne összeugrasztani magyart a magyarral.
mno.hu - Lukács Csaba
Megjegyzések
Megjegyzés küldése