Részeg embert nehéz kiütni...
Már most látszik: kár volt
leszedetni az útmenti Isiászos-plakátokat. Pohár Úr ugyanis hálálkodás
helyett úgy rázza az öklét, mint szomjas uniós vezető a kiürült
vodkaautomatát. Idegengyűlölettel vádolta meg Orbán Viktort, aki viszont
egyetlen válaszmondatával kiütötte őt. Nem mintha Juncker magától nem
lenne folyton kiütve… A történet nem tanulságok nélküli.
A Soros–Juncker-plakátok leszedetése és a Fidesz néppárti tagságának önkéntes felfüggesztése
után azt hihettük, most majd szépen az uniós kampányra összpontosít a
szivárványfrakció apraja-nagyja, leszállnak végre Magyarországról és
annak vezetőjéről. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna!
Néhány napja Manfred Weber, a néppárt
frakcióvezetője szállt bele a Fideszbe és annak szavazóiba, jelezve: ha a
magyar kormánypárt voksain múlik, akkor ő inkább nem is akar az Európai
Bizottság elnöke lenni. Amúgy abban egyetértünk vele: ne is legyen,
Isten mentsen tőle, hiszen egy csigagerincű
alak, akinek még annyi mentsége sincs a jellemtelenségére, mint
elődjének, Pohár Úrnak. Vasárnap este aztán az emlegetett Jean-Claude
Juncker is szükségét érezte, hogy belerúgjon egyet a
miniszterelnökünkbe. Az olasz köztelevíziónak úgy nyilatkozott:
A túlzott nacionalizmus lejtőjén halad, másokkal szemben politizál, elutasít másokat, nem enged be szerencsétleneket, mivel a menekültek mindenekelőtt szerencsétlenek, (…) és én az idegengyűlölet minden formáját ellenzem.
Orbán Viktor egyetlen mondattal válaszolt neki, de annyi éppen elég is volt:
Aki Marx-szobrot koszorúz, az idegengyűlöletből ne oktasson ki senkit, mert az idegengyűlölet nagymesterét Karl Marxnak hívták.
K.O!
Juncker ismét padlót fogott. Ennek tán
nincs is nagy jelentősége, hiszen emberünk hamarosan lelép a süllyedő
Atlantisz bohóc-trónusáról, és végre minden percét kedvenc időtöltésének
szentelheti. (Ahhoz legalább ért.) És talán már nem oszt, nem szoroz
egy olyan pali, akinek az isiásza miatt bármelyik pillanatban leállhat a
mája…
Mondhatnánk: „Lefőtt a kávé, Jean-Claude!”
De nem mondjuk. Azért nem, mert amit Jean-Claude kinyilatkoztat, azt
valójában rajta keresztül az Európai Unió bábmesterei nyilatkoztatják
ki. Pohár Úr elmúltával pedig az utód – Weber? – is ugyanebből a
kottából játszik majd. A kotta pedig változatlan: az Európára zúdított
muszlim népvándorlók, az új honfoglalók „szegény, szerencsétlen menekültek”, az illegális migrációt megállító Orbán Viktor és követői viszont sanda „idegengyűlölők”. Ezt mantrázzák egytől-egyig a nyugat-európai zöldek, kommunisták, liberálisok, szocdemek és az ottani „kereszténydemokraták” is. Egyedül
a lepopulistázott, leszélsőjobboldalizott pártok állnak ellent – de
félő, május után sem lesz elég erejük, hogy megakadályozzák a
migránspárti szivárványkoalíció ámokfutását…
Ha az agresszív szomszédot nem engedem be a nappalimba, nem „szomszédgyűlölő” vagyok, csupán helyén van az eszem. Ugyanígy: aki egy hódító vallás erőszakkal ránk törő százezreit nem engedi a hazájába, az nem idegengyűlölő, hanem józan államférfi.
Csigagerinccel, Pohár Úrral és a többi nyugat-európai „demokratával”
mégsem az a fő probléma, hogy hazugok és agyhalottak. Nem is az, hogy
szeretnek mindent, ami idegen; mindent, ami a vesztünkre tör.
- Az a fő baj velük, hogy az európai nemzeteket, a ma még sokszínű kultúránkat szívből gyűlölik.
Minden mozdulatuk, fenyegetésük,
zsarolásuk, figyelmeztetőleg magasba emelt mutatóujjuk azt célozza, hogy
a ma még tényleg sokszínű Európa, a nemzetek Európája örökre eltűnjön,
és átadja a helyét az Európai Iszlám Államnak. Nem sokszínűség, nem multikulti lesz itt, hanem kalifátus liszteszsákba bújtatott hívekkel.
Öröm az ürömben: annak a birodalomnak biztosan nem egy alkoholista
félnótás vagy egy puhatestű karrierista lesz a vezetője. A
transzklotyókat megszüntetik, az óvodai, iskolai gender-propagandát
betiltják, Marx tavaly fölavatott trieri szobrát ledöntik… Hm, nem is
hangzik rosszul.
Talán Nyugat-Európán már tényleg csak a népességcsere segíthet. Mi viszont köszönjük, megleszünk nélkülük!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése