Orban Orbánról: „Éhes veréb lisztről álmodik”

Így reagált a román kormányfő a Nagy-Magyarországtérképre.
 Így reagált a román kormányfő arra, hogy magyar kollégája Nagy-Magyarország térképet ábrázoló földgömbbel kívánt a történelemből érettségiző diákoknak sok sikert.
Szerdán reggel írtuk meg – számol be a transindex.ro –, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Nagy-Magyarország térképet ábrázoló földgömbbel kívánt a történelemből érettségiző diákoknak sok sikert.

A fotó nem kerülte el a román sajtó figyelmét sem, estére pedig megszólalt Ludovic Orban miniszterelnök is, mondván: „éhes veréb lisztről álmodik” (vrabia mălai visează). Pontosabban a mălai kukoricalisztet jelent. Ez a román megfelelője a magyar „éhes disznó makkról álmodik” kifejezésnek, és a jelentése ugyanaz.
A miniszterelnököt megkérdezték arról is, mit szólna Marius Pașcannak, a Népi Mozgalom Pártjának képviselőjének azon felvetéséhez, hogy az RMDSZ-t törvényen kívül kellene helyezni. „A nemzeti Liberális Párt a gondolatszabadság híve. Ez nem jelenti, hogy valaha is támogatna a Nemzeti Liberális Párt alkotmányellenes törvényeket, amelyek az alkotmányban való egységet veszélyeztetnék. Románia azon országok közé tartozik, amely az egyik legtöbb jogot biztosítja a kisebbségek számára. Emiatt elismernek minket Európában és nemzetközi szinten is. És nem hiszem, hogy szükség lenne ilyen lépésekre (azaz az RMDSZ törvényen kívül helyezésére - szerk.)” – mondta Orban.
(Fotó: Népszava)
(transindex.ro)
www.mandiner.hu

Megjegyzések

  1. ORBÁNIA/MAGYARMAT: FARIZEUS BÁL VAN!!!

    IDÉZZÜK FEL EGYÜTT A FELCSÚTI KUNG FU PANDA EX-TITKÁRNŐJÉNEK
    NYILATKOZATÁT!!!

    Az Isten óvja meg tőlük Magyarországot!

    Vass Éva: “Én, a FIDESZ- adminisztráció egykor volt titkára,
    úgy hiszem, valamennyire ismerem őket. Ebbe beleértve Orbán Viktor pártelnököt
    is, az ifjú demokraták teljhatalmú urát.– Mi, akik ugyanolyan fiatalok voltunk,
    de nem tartoztunk a ’88-as Bibó-kollégisták soraiba, a legteljesebb
    bizonytalanságban éltünk, dolgoztunk az Országgyűlési Képviselők Irodaházában.
    Nálunk alig fiatalabbak, nem egy vonatkozásban
    jóval tapasztalatlanabb fiúk és lányok döntöttek sorsunkról, egzisztenciánkról.
    Ők jómódban éltek, ám bennünket, kiszolgáltatottakat szinte fillérekért
    dolgoztattak, ugráltattak – gyakorlatilag nem is vettek emberszámba. Egyedül
    nevelem gyermekemet egy újpesti albérletben. Mikor kisfiamat a műtétje után
    kihozhattam a kórházból, az orvosok azt javasolták, hogy néhány hétig én, az
    édesanyja, ápoljam, minél többet legyek mellette. Három hétig táppénzért, fél
    keresetért is vállaltam ezt az időszakot, hiszen nem nekem, hanem gyermekemnek
    volt rá szüksége…

    A kényszerszabadság után Orbán behívott a ’Fehér Ház’-beli
    szobájába. Hanyagul, hátradőlve fogadott, mindkét lábát – amint azt a filmekben
    is láthatjuk – az asztalra téve. Úgy, ott, rám sem nézve közölte: ők az ország
    szempontjából kiemelkedően fontos munkát végeznek, így nem engedheti meg
    egyetlen munkatársának sem azt, hogy mindenféle gyermekápolási ügyek miatt
    hiányozzak. Annyi időt sem hagyott, hogy megszólaljak s már közölte is: a továbbiakban
    nem tart igényt a munkámra. – Mire felocsúdtam a kábultságból, már a folyosó
    végéről kiabálta, hogy ne siránkozzak, ne panaszkodjak, az e havi béremet azért
    még kifizeti.

    Így lettem egyik napról a másikra – csak azért mert anya
    maradtam – munkanélküli, felesleges ember. Miközben dél körül lefelé ballagtam
    a lépcsőn, azt se tudva, hogy hová-merre menjek – eszembe jutottak azok a
    levelek, melyeket a választópolgárok, az ország lakosai küldtek a FIDESZ
    vezetőinek, többnyire Orbán Viktor elnöknek címezve. Eleinte még akadt egy-egy
    dicsérő levél, de később csak pocskondiázó sorok érkeztek. Sokszor remegve
    vittem be hozzá a napi postát, hiszen tudtam azt, hogy milyen hiú ember az
    Elnök magára és a pártjára. Fizetésem maradéka néhány nap alatt elfogyott, szó sem
    lehetett arról, hogy jogi úton támadjam meg azt az embertelen eljárást, melyet
    Orbán Viktor gyakorolt velem szemben. Katasztrofális helyzetemben a Nemzetközi
    Gyermekmentő Szolgálathoz fordultam, mert enni azért kellett a kisfiamnak. –
    Annyit még el kell mondanom a történetről, hogy a Vezér munkatársai – Kövér
    László, Deutsch Tamás és még néhány ott lebzselő – szótlanul nézték végig
    megaláztatásomat. Egyetlen fiatalember szólt csak vigasztalólag utánam,
    mondván: „Úgy látszik, a Viktor ma bal lábbal kelt fel…”

    Mit mondhatok most, 1993 nyarán?!

    Az Isten óvja attól Magyarországot, hogy ezek a hétköznapi
    élettől, a kisemberektől elrugaszkodott fiatalok valamikor is hatalomra
    kerüljenek!”

    (Vass Éva, Budapest-Újpest, 1993)

    https://www.youtube.com/wat...

    https://orbanterror.blog.hu/

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése