Stoffán György: Wass Albert, Nyirő József és a Mazsihisz

Érdekes a Mazsihisz hozzáállása ahhoz, amihez semmi köze nincsen. 

Jelesül, a Nat-hoz. Az ugyanis sem nem nemzetiségi, sem nem vallási kérdéseket nem tartalmaz. Ennek ellenére azon óhajtásukkal lett tele a liberális média, miszerint örülnének, ha kikerülne Wass Albert és Nyirő József az alaptantervből… Nos, vajon miért is akarnák kikeríteni e két jeles, a magyar nyelvet csodálatosan használó írónkat, akiknek a kezéhez nem tapad egyetlen csepp vér sem? Ők tudják.

Mint azt is, hogy miért volt a hiszti Gróf széki Teleki Pál vagy Hóman Bálint szobra ellen… és sorolhatnánk a fogadatlan prókátori megnyilvánulásokat, amelyekben sajnos kormányunk is partner volt, hiszen a két ló egy fenék effektus folyamatosan jelen van a magyar politikában.

A Mazsihisznek inkább más dolgokban kellene óhajtásokat hangoztatnia. Hiszen Wassról és Nyirőről csak egy bizonyos alulművelt, a joggal hadilábon álló, és ezernyi törzsből összekovácsolódott nép ordítozza a fasiszta vádat, s nem azért mert bizonyítéka volna állítását alátámasztandó, hanem azért, mert e két remekíró azon a földön született, amelyet ma magukénak szeretnének tudni. Ellenben, volna mivel foglalkoznia a Mazsihisznek is. Mert sem Nyirő, sem Wass nem üldözte vagy utálta a zsidókat. Ellenben voltak afféle mára elfeledett politikusok, akik rettenetes fájdalmat okoztak a magyar nemzetnek. Ha csak Kun Bélát, Szamuely Tibort vagy Rákosi Mátyást és Péter Gábort említem, akkor csaknem egymillió magyar élet kioltását is emlegetnem kell. És ezek az urak nem voltak sem magyarok, sem keresztények. Vér tapad a kezükhöz és ezért a sok évtizedes vérontásért senki nem kért bocsánatot… Ahogy köszönetet sem mondott számtalan megvádolt hős tetteiért e szervezet… Olyanok tetteire gondolok, akiket mert keresztény papok, püspökök voltak, megrágalmaztak antiszemitizmussal, fasizmussal, ám azt nem emlegetik máig, hogy e megvádoltak hány üldözött életet mentettek meg kolostoraikban, lakásaikon… stb.

Nem, nem akarok régi sebeket feltépni, de amikor az enyémekről rángatják le aljas módon a heget, akkor nekem is eszembe jutnak a megölt rokonok, az ellopott értékek, a magyar múlt, amelyben 1919. óta bizony történtek olyan események, amelyekért a mai Mazsihisz nyugodt lélekkel kérhetne bocsánatot, vagy mondhatna köszönetet.

Jó volna békén hagynunk egymást végre. Mert olyan idő jön, amelyben nem tudjuk, kire számíthatunk a bajban, a veszélyben, a pusztulás idején.

A hamis óhajok, a vádaskodások ideje lejárt… és egy eszme folytonos emlegetése olyanokkal kapcsolatban, akik nem voltak annak támogatói – mérhetetlen bűn a mai Európában, és a mai Magyarországon. Önmagunkkal és egymással szemben egyaránt!

Stoffán György - www.hungaryfirst