Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete – írta
egykoron Karl Marx, a mai baloldal ismét egyre nyíltabban vállalt
példaképe. Ma ugyanez a szöveg kis igazítással újólag igazzá vált:
kísérlet járja be Európát, sőt az egész világot. A kommunizmus
újraélesztésének kísérlete. Immáron ugyanis nem csupán bolyongó, éjszaka
előbújó és balos vágyálmokról szóló dumapartikon, belső fórumokon
megidézett kísértetről van szó.
A Marx és Engels 1848-as hírhedtté vált Kommunista
kiáltványában megénekelt betegesen emberellenes ideológia újra itt
dörömböl a határainkon. Az Európai Unió, az ENSZ korrumpált
hivatalnokai, többnyire senki által meg nem választott,
kontraszelektált, tehetségtelen, fenyegetőző bürokrata vezetői, a Soros
György-féle NGO-k, követelőző szélsőbaloldali aktivisták seregének
támogatásával azt az egyszer már látszólag legyőzött világot akarják
visszahozni, amiről azt hittük, örökre a történelem dögkútjába sikerült
hajítani.
Ne gondolja senki, hogy mindennek nincsenek meg a tárgyi
bizonyítékai. Hiszen ki volt az az uniós biztos, aki az ENSZ felé a
migrációt üdvözlő, megoldásnak tartó baloldali elképzelést úgy
terjesztette elő, mint a tagállamok teljes konszenzusát élvező tervet?
Federica Mogherini, az Európai Bizottság külügyi és biztonságpolitikai
főképviselője. Ő azzal is kétes hírnevet szerzett, hogy a véreskezű
kubai diktátort, Fidel Castrót annak másfél évvel ezelőtti halálakor
valósággal elsiratva úgy méltatta: történelmi figura és határozott ember
volt.
De hát miért bújt volna ki a bőréből a politikusnő, ha
egyszer az olasz kommunista ifjúsági szövetség, majd párt tagja volt?
Ilyen vonzódások, bolsevik felsőbbrendűségi élcsapat-elittudat
birtokában már érthető, miért tesz nagy ívben mindenfajta demokratikus
szabályra, jogállami kötelezettségre. Mint ahogy azt is hiába várnánk,
hogy az Európai Bizottság tagjainak javarésze más álláspontra
helyezkedne a betartott szóval, a valódi és nem a politikainak csúfolt
korrektséggel kapcsolatban.
A haladó baloldal számára a hazugság megengedett és
praktikus az ő fogalmaik szerint, akiknek az igazság értelmezhetetlen
kategória, amit csak a konzervatívok fetisizálnak. Jean-Claude Juncker
is azt nyilatkozta 2016 novemberében, hogy sokak számára hős volt és a
történelem fogja megítélni majd Castro örökségét. Akinek pedig ennyi
munkásmozgalmi coming out sem volt elég, azt útbaigazíthatta a brüsszeli
politbüro politikai orientációját illetően, hogy elhatárolódtak attól a
svéd EB-tagtól, aki nem átallott úgy vélekedni: Castro diktátor volt és
ötven évig elnyomta népét.
Ugye, így már logikus, miért kezdeményezte a
kommunistabarát és bolsevikbűn-mentegető testület az atombombaként
számontartott hetes cikkely beindítását Lengyelország ellen az Európai
Parlamentben? Juncker helyetteséről, Frans Timmermansról is kár volna
megfeledkezni. Az EB holland alelnöke visz minden témát, ami a
büntetőexpedíciók része. Ellenünk például ő jegyzi mindhárom friss
kötelezettségszegési eljárást a lex CEU-nak titulált felsőoktatási
törvény módosítása, az NGO-kat kordában tartó civiltörvény és a már
lejárt érvényességű kötelező betelepítési kvóta ügyében.
Nem tudni, Marx emlőin csüng-e még mindig Brüsszel ökle,
de arrogáns stílusa alapján nem idegen tőle a szélsőbalos alapállás. A
holland munkáspárt tagja, úgyhogy nem valószerűtlen e körülmény. A
lengyelek ellen sem a rossz rendőr szerepét alelnökének átengedő Juncker
nyújtotta be a gyalázatos indítványt az EP-ben, hanem ő. Nem
utolsósorban Soros György állandó jellegű konzulense, aki évtizedek óta
rendszeresen találkozik az álfilanróp spekulánssal, hogy utasításait
átvegye.
Dimitrisz Avramopulosz görög EB-tag nem kommunista érzelmű
elvben – csak a gyakorlatban. A migrációért és az uniós belügyekért
felelős biztos úgy viselkedik, mint egy hithű leninista. Szemrebbenés
nélkül ítéli el a magyar kerítést, miközben görög miniszterként ő
építtetett egy bazi nagyot a török határra. Fő apostola annak a
világraszóló átverésnek, hogy a migráció megállíthatatlan és hasznos.
Figyelemre méltó, hogy a kommunista terminológia egyik
legfundamentalistább hívókifejezését, a „történelmi szükségszerűséget”
emlegette a brüsszeli inkvizíciós csúcsszervként működő állampolgári
jogi, bel- és igazságügyi bizottságban, a LIBE-ben. Ezt csak
meggyőződéses marxisták teszik.
Úgy fogalmazott: történelmi szükségszerűség a menekült- és
bevándorlási helyzet kezelése, ezért az ENSZ migrációs csomagjának
megalkotásakor a fenntarthatóságra, a felkészültségre és a megelőzésre
kell törekedni. Ne ragadjunk le ott, hogy vajon milyen fenntarthatóságra
gondolt a migrációs invázió kapcsán ez a félresikerült hellén hérosz.
Mindezek után nem kell külön ecsetelni, miért volna
történelmi, sőt humanitárius, emberi jogi szükségszerűség, hogy bő egy
év múlva a levitézlett retró ideológiák ügynökei, a szovjetek által
pénzelt hatvannyolcas lázadáson nosztalgiázó szélsőbalos
zombipolitikusok Mogherinitől Junckeren, Timmermanson át Avramopuloszig
lelépjenek a porondról. Majd kiérdemelt helyükre, a süllyesztőbe
kerüljenek, mint Martin Schulz, a bukott marxista SPD-Führer, volt
EP-elnök a nyolc elemijével együtt.
Megyeri Dávid - www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése